Kedves Mindenki,
az elmúlt nap tartogatott nem egy, cserébe elég sok meglepetést... Volt itt minden, mint Karácsonykor. Elhatároztuk ketten, hogy eső idő, szél és hegy oda, mi márpedig áttekerünk Orfűre. Magammal vittem a Vaude-kabátomat, de olyan klasszul melegített, hogy levettem, mert izzadni nem akartam. A bringaút nagyon szép helyeken megy keresztül, a természet meghálálta, ha szabad így mondani, megajándékozott minket, azért, mert ki mertünk menni a körülmények ellenére. Nem volt szűkmarkú az biztos! Egyrészt a reggeli eső szépen eltűnt és a cseppek az égben maradtak. A bringaút nagyon tiszta volt, alig voltak sárátfolyások, vagy gallyak. A hőmérséklet is elég stabilan volt 15 fok környékén, szóval minden amellett szólt, hogy kellemes legyen a nap. A táj szépségéhez nem kicsit járultak hozzá a mecseki lankák, a madárfütty és a medvehagyma semmivel össze nem téveszthető illata, így még a hegymenetet is könnyebben viseli az ember.
Megérkeztünk Orfűre egy óra tekerés után, igazán nem volt sok, és a környezet gyönyörű volt.
Útközben egy tábla felhívta a figyelmünket arra, hogy van egy helyi termelő vásár. Eldöntöttünk: odamegyünk! Bizodalmunk volt ugyanis, hogy ott mérnek majd jóívű magyarhertelendi házi sört. Az út az Orfűi tó partján vezetett, ahol pár horgász és kacsa mellett haladtunk a legnagyobb békében. Jó volt látni, hogy a kissé hűvös, de sportolásra pont megfelelő időben nem mi vagyunk az egyetlenek, akik kint vannak a természetben.
Miután megtudtuk, hol van Kovácsszénája (Tekeres után, attól kicsit Északra) semmi sem állíthatott meg minket, pedig nem volt könnyű. Mókás volt, mert olyan kis magyaros volt a történet: két falu között félútig a bringaút megépítve, onnan pedig: igen...SÁRTENGER. A kellemes erdei ösvény az elő napi esőzések miatt elég saras lett. Nem vagyunk mi öltönyben (ezt kissé egyszerűbben fogalmaztuk meg, de ami a túrán történik az ugye ott is marad!), így nem hagytuk magunkat! Meg is érte: az út ezen része volt a legviccesebb. Engem, mint hívő aszfalt kerékpárost lenyűgözött milyen jó dolog felázott és csúszós terepen tekerni. Nagy móka volt és én nagyon élveztem minden egyes perecét. :) A szénási tóban megfürdettem hűséges útitársamat és életem egyetlen kétkerekű szerelmét. Miután csak elviselhető mértékben voltunk mocskosak: mi kétlábúak a kitépet vizes fűvel igyekeztünk "megmosakodni"- mérsékelt sikerrel. Kellemes és szépen rendben tartott kis házak egyikében megtaláltuk a vásárt. Én - az eső ellenére - nagyobb ra számítottam. Ami azonban méretben hiányzott megvolt minőségben és vendégszeretetben. Amikor a környékbeli emberek meghallották, hogy honnan jöttünk és melyik úton jóindulató mosollyal fogadtak és remélték, hogy "ugye nem lettek nagyon sárosak". Láttak volna minket 15 perccel azelőtt, akkor a kérdésük, úgy mond, felesleges lett volna, mert sárosak voltunk, nem kicsit, cserébe eléggé. Ilyen a magyar falusi spa, iszappakolás 5000 forintért?! Ugyan kérem fél óra az erdőben és többet nem is kell mondanom...:) Mivel a medvehagyma mifelénk nő, mint tavasszal az életkedv, ezért sok olyan helyi termék volt, ami ezt a zöld kincset használta fel. Péter például nagyon finom sajtokat készített. Amikor meghallotta, hogy mi bringával adtuk, rögvest egy szép szeletet adott nekünk az útra. Innen jelentem: fantasztikus íze volt. Annak ellenére ettem, hogy elvileg tejterméket nem ehetek. Nem bántam meg na. Volt még medvehagymás cipó, kecsketejjel készült szappanok, és, és, és CSALÁNSÖR, ami az egyik helyi szerint pszichedelikus hatással bír. Nem tudom...rám 3 deci nem volt ilyen hatással, de lehet bennem van a hiba. Mindenegyre azt mondom: annak ellenére vállalható a dolog, hogy édes. Inkább egy radler jellegű sört képzeljetek el...Nem rossz, ez, de a csalán íz annyi volt benne szerintem, mint egy tégely Erős Pistában a kegyelem a gyomrunk iránt. Ennek ellenére bátran igyatok, ha találtok ilyesmit, unikális! :)
Hazafelé már másik úton jöttünk: aszfalton, ami kellemes lankás tájon vitt minket és az út is csak annyit emelkedett, amennyit feltétlen kellett. Az autósok barátságosak és nyugodtak voltak: a hely varázsa tette talán! Abaligeten kaptam egy defektet...á nagy baj nincs, gyorsan kicserélem és már megyünk is tovább. Az útitársam, akinek én voltam a vízhordója, elmondása szerint, vissza kellett, hogy forduljon. Gyorsan kerített nekem egy autópumpát, amiért innen is hálám a szombat delét értünk megszakító kedves szakállas úrnak! Kicseréltem a belsőt: felfújom, éppen tenném a helyére kereket: ereszt. Nem pánikolunk! Van mááááásik: oké, ez jó lesz. Pumpaúr vissza, tekerünk. Én kiálltam a nyeregből. Kb egy-két km után érzem: ez itt még annál is laposabb, mint, ahogy feltettem. Remek! Nem gond, nem állunk meg, hallottam én már czifrábbat is, hazagurulok így. Azt kell mondanom: nem olyan vészes. Tehát, ha széles határban ilyen döntést kell meghoznotok, akkor semmi gond. Adjátok neki, nem lesz baj! Oks, persze kicsit szokatlan és a komfort érzet sem 5 csillagos, de kérem alázatosan, adható a dolog! Kb 5 kmen kaptam 500 métert, ami, számomra, teljesen vállalható különbség, adott körülmények között. Lefelé persze sokkal többet: ahol máskor suhanok (45 km/h az erdei bringaúton nekem már az) ott most csak cammogtam: 25 km/h. Így jöttem haza, sok élménnyel, elég mocskosan. :)
Régen élveztem ennyire a bringát és csak remélni tudom, hogy NEKTEK még ennél is jobban telt a szombatotok, vagy nyeregben, vagy otthon, barátoknál, akárhol, bárhol! :)
Most megyek, mert keddre ígértem Kölnbe egy levelet, amit elő kell készítenem, de erről majd később. Kellemes mindent kívánva és áldott maradék Húsvétot, Dae
2012. április 8., vasárnap
Die letzten Tage
Hallo Miteinander,
nach langer Zeit melde ich mich wieder. Jetzt geschah schon einiges, wovon ich euch berichten soll. :)
Nun ja: Frühling is eingebrochen, ihr könnt dies selbst merken, die Tage werden wärmer, die Vögel singen, und begrüßen die Welt.
Es blüht und die Natur zeigt uns ihre schöne Seite. (Im Winter hat sie mal den kalten Schuletr gezeigt, so freue ich mich umso mehr für jede Minute, die ich im Grünen verbringen kann.)
Mit der Natur erweckt in vielen von uns die Kraft und Wille wieder, um uns etwas zu bewegen. Zumindest dies lässt sich festellen, Tag für Tag an den Straßen von Pécs, oder um den See herum, bei dem ich neulich jogge.
Na ja, was die Natur von sich schafft, schaffe ich nur mit einer großen Portion Motivation. Ich hasse es zwar, mich durch die Landschaft durchzuquälen, aber nach dem ich meine 5 Kmn hinter mich gebracht habe, ffühle ich mich besser. Also, was die tägliche Bewegung betrifft, sind meine Gefühle ambivalent. Ich muss mich quasi zur Strecke zwingen, aber ich schaffe es. Ich denke immer: wenn Du dich net bewegst, wer wird für dich es machen? Woher wirste Kraft und Audauer auf der großen Tour haben?. Mit dieser Denkspielerei schaffe ich meistens, und wenn ich fertig bin, bin zufrieden. Ich versuche ja, auch bewusster zu essen, zum Beispiel kein Bier, obwohl die Champions League gerade läuft, bleibe ich trocken, und traniere fleißig. :) Die Freude von täglichen Joggen lässt auf sich warten, aber ich habe Geduld. Aber in der Natur zu joggen ist bezaubernd. Ich habe das Glück am Rande der Stadt zu wohnen. Nicht weit weg von uns ist gibt es zwei Seen. ISNgesamt sind die 5 Kmn, die ich schaffe, locker nicht, aber immerhin, ohne große Probleme. Also ich bin bereits in der Vorbereitungsphase. :) Es dauert nicht mehr lang: nicht mal 100 Tage! :)
Also wenn ihr die Möglichkeit habt, bitte geht joggen. Es ist wunderbar, man hat nach kurzer Zeit mehr Spass in den Alltagen, und Ausdauer, und Spass am Leben und a Joggen, aber die 2-3 Wochen muss man halt durch. :)
Und das Beste kommt zum Schluß (guter Film, echt empfelenswert), und diese Aussege passt zum heutigen Tag ja auch. Ich habe mich um ein Reisestipendium beworben, und es auch erhalten. Der Geschmack des Sieges ist süß, so bin ich halt froh!
Gestern haben wir (ein Kumpel und ich) eine kleine Radtour gemacht. Es hat abissl geregnet, und war auch etwas kühler, als in den letzten Tagen, aber wir ließen und net abschrecken. So haben wir uns gegen 9 30 auf den Weg nach Orfű gemacht. Dieses Dorf liegt in einem Tahl auf der anderen Seite des Berges. Ungefähr 40 km, hin und zurück. Wir haben eine gute Stunde bergaufwärts gefahren, und dies war anstrengend und schön. Der Radweg führt durch den Wald, wo der Geruch vom Bärlauch und Gesang von Kleinvögeln uns erwartet hat. War ein recht gutes Gefühl, dank dem Regen es war angenehm schwül, perfekt zu fahren. Wir haben unterwegs einen Schild gesehen, der uns von einem Lokalen Bauernmarket informiert hat. Nach einer kurzen Suche haben wir den Weg von Orfű nach Kovácsszénája (Heu vom Schmied, wenn ich den Namen des Dörfchen übersetzen wolle) gefunden. Der Rad weg wurde nur halbwegs angefertigt, und ja... es mar matschig, treckig, und ich hatte Spass am fahren (Ich glaub mein Kumpel auch). Ich meine, obwohl ich pitsch naß war und treckig wie ein Schwein, die Fahrt durch den Wald zwischen Orfű und Kovácsszénája war einfach genial. Wir sind ab und an gerutsch, und alles mögliche, aber nach ner halben Stunde sind wir treckig aber ohne Beinbruch gut angekommen. Es gab einen See, in dem wir die Räder etwas abwaschen konnten. (Sah schon lustig aus...) Dann ab zum Markt. Da haben wir eigentlich gedacht, dass es Bier vom Magyarhertelend geben wird. Es gab keines, dafür haben wir Brenneselbier getrunken, und dies war: interessant. Schmeckte nach einem Radler, also wenig Alchohol und sehr süß. Erfrischend war es jedenfalls. Ich habe einen der lokalen Bauern sprechen können, der göttliche Käsen macht. War der Wahnsinn: Käse mit Bärlauch, Kümmel, oder Salz oder ganz pur...war perfekt. Als er (Péter) erfuhr, dass wir geradelt sind, schnekte uns Käse. Hoffentlich kann ich noch vor der Tour aufsuchen! :) Die anderen Bauern haben verschiedene Produkte, wie Seife, Brot mit Bärlauch (das ist Saison zur Zeit), Levandel mit veschiedenen Formen, usw. mitgebraucht, also der Markt war klein, aber gemütlich.
Auf der Heimfahrt sind wir einen anderen Weg gefahren, und was ich am maisten gefürchtet habe...Panne. Kein Ding dachte ich: schließlich die Wolken sind weg, und die Sonne hat abissl Wärme. Ich hatte alles dabei, was ich gebraucht habe. Mein Kumpel hat um eine Pumpe geboten, also schien alles perfekt. Der erste Schlauch, den ich montiert habe, hatte auch eine Panne. (Toll dachte ich mir!) Der Zweite schien perfekt zu sein, so konnten wir nach einer 30-45 minütigen Pause wieder losfahren. Nach 2 Kmn habe ich festgestellt, dass mein Reifen wiederum platt ist. Da ich keinen anderen Schlauch hatte, entschied ich, auf dem Felgen nach Hause zu radeln. Ich muss EUCH sagen, dies ist möglich!!! Etwas ungewohnt, und nicht bequem, aber machbar. Also solltet ihr ne Panne haben, und weit und breit keine Hilfe kriegen, keine Sorge! :)
Also im Endeffekt der Tag war sehr schön, und habe die Fahrt unabhängig von der Panne genoßen, wie lange nicht! :) Echt empfelenswert. Bitte lasst ihr EUCH nicht vom Wetter abschrecken, lohnt sich nicht! :)
Ich wünsche euch ein schönes Osternfest, und viel Spass an der Bewegung! :)
Dávid
nach langer Zeit melde ich mich wieder. Jetzt geschah schon einiges, wovon ich euch berichten soll. :)
Nun ja: Frühling is eingebrochen, ihr könnt dies selbst merken, die Tage werden wärmer, die Vögel singen, und begrüßen die Welt.
Es blüht und die Natur zeigt uns ihre schöne Seite. (Im Winter hat sie mal den kalten Schuletr gezeigt, so freue ich mich umso mehr für jede Minute, die ich im Grünen verbringen kann.)
Mit der Natur erweckt in vielen von uns die Kraft und Wille wieder, um uns etwas zu bewegen. Zumindest dies lässt sich festellen, Tag für Tag an den Straßen von Pécs, oder um den See herum, bei dem ich neulich jogge.
Na ja, was die Natur von sich schafft, schaffe ich nur mit einer großen Portion Motivation. Ich hasse es zwar, mich durch die Landschaft durchzuquälen, aber nach dem ich meine 5 Kmn hinter mich gebracht habe, ffühle ich mich besser. Also, was die tägliche Bewegung betrifft, sind meine Gefühle ambivalent. Ich muss mich quasi zur Strecke zwingen, aber ich schaffe es. Ich denke immer: wenn Du dich net bewegst, wer wird für dich es machen? Woher wirste Kraft und Audauer auf der großen Tour haben?. Mit dieser Denkspielerei schaffe ich meistens, und wenn ich fertig bin, bin zufrieden. Ich versuche ja, auch bewusster zu essen, zum Beispiel kein Bier, obwohl die Champions League gerade läuft, bleibe ich trocken, und traniere fleißig. :) Die Freude von täglichen Joggen lässt auf sich warten, aber ich habe Geduld. Aber in der Natur zu joggen ist bezaubernd. Ich habe das Glück am Rande der Stadt zu wohnen. Nicht weit weg von uns ist gibt es zwei Seen. ISNgesamt sind die 5 Kmn, die ich schaffe, locker nicht, aber immerhin, ohne große Probleme. Also ich bin bereits in der Vorbereitungsphase. :) Es dauert nicht mehr lang: nicht mal 100 Tage! :)
Also wenn ihr die Möglichkeit habt, bitte geht joggen. Es ist wunderbar, man hat nach kurzer Zeit mehr Spass in den Alltagen, und Ausdauer, und Spass am Leben und a Joggen, aber die 2-3 Wochen muss man halt durch. :)
Und das Beste kommt zum Schluß (guter Film, echt empfelenswert), und diese Aussege passt zum heutigen Tag ja auch. Ich habe mich um ein Reisestipendium beworben, und es auch erhalten. Der Geschmack des Sieges ist süß, so bin ich halt froh!
Gestern haben wir (ein Kumpel und ich) eine kleine Radtour gemacht. Es hat abissl geregnet, und war auch etwas kühler, als in den letzten Tagen, aber wir ließen und net abschrecken. So haben wir uns gegen 9 30 auf den Weg nach Orfű gemacht. Dieses Dorf liegt in einem Tahl auf der anderen Seite des Berges. Ungefähr 40 km, hin und zurück. Wir haben eine gute Stunde bergaufwärts gefahren, und dies war anstrengend und schön. Der Radweg führt durch den Wald, wo der Geruch vom Bärlauch und Gesang von Kleinvögeln uns erwartet hat. War ein recht gutes Gefühl, dank dem Regen es war angenehm schwül, perfekt zu fahren. Wir haben unterwegs einen Schild gesehen, der uns von einem Lokalen Bauernmarket informiert hat. Nach einer kurzen Suche haben wir den Weg von Orfű nach Kovácsszénája (Heu vom Schmied, wenn ich den Namen des Dörfchen übersetzen wolle) gefunden. Der Rad weg wurde nur halbwegs angefertigt, und ja... es mar matschig, treckig, und ich hatte Spass am fahren (Ich glaub mein Kumpel auch). Ich meine, obwohl ich pitsch naß war und treckig wie ein Schwein, die Fahrt durch den Wald zwischen Orfű und Kovácsszénája war einfach genial. Wir sind ab und an gerutsch, und alles mögliche, aber nach ner halben Stunde sind wir treckig aber ohne Beinbruch gut angekommen. Es gab einen See, in dem wir die Räder etwas abwaschen konnten. (Sah schon lustig aus...) Dann ab zum Markt. Da haben wir eigentlich gedacht, dass es Bier vom Magyarhertelend geben wird. Es gab keines, dafür haben wir Brenneselbier getrunken, und dies war: interessant. Schmeckte nach einem Radler, also wenig Alchohol und sehr süß. Erfrischend war es jedenfalls. Ich habe einen der lokalen Bauern sprechen können, der göttliche Käsen macht. War der Wahnsinn: Käse mit Bärlauch, Kümmel, oder Salz oder ganz pur...war perfekt. Als er (Péter) erfuhr, dass wir geradelt sind, schnekte uns Käse. Hoffentlich kann ich noch vor der Tour aufsuchen! :) Die anderen Bauern haben verschiedene Produkte, wie Seife, Brot mit Bärlauch (das ist Saison zur Zeit), Levandel mit veschiedenen Formen, usw. mitgebraucht, also der Markt war klein, aber gemütlich.
Auf der Heimfahrt sind wir einen anderen Weg gefahren, und was ich am maisten gefürchtet habe...Panne. Kein Ding dachte ich: schließlich die Wolken sind weg, und die Sonne hat abissl Wärme. Ich hatte alles dabei, was ich gebraucht habe. Mein Kumpel hat um eine Pumpe geboten, also schien alles perfekt. Der erste Schlauch, den ich montiert habe, hatte auch eine Panne. (Toll dachte ich mir!) Der Zweite schien perfekt zu sein, so konnten wir nach einer 30-45 minütigen Pause wieder losfahren. Nach 2 Kmn habe ich festgestellt, dass mein Reifen wiederum platt ist. Da ich keinen anderen Schlauch hatte, entschied ich, auf dem Felgen nach Hause zu radeln. Ich muss EUCH sagen, dies ist möglich!!! Etwas ungewohnt, und nicht bequem, aber machbar. Also solltet ihr ne Panne haben, und weit und breit keine Hilfe kriegen, keine Sorge! :)
Also im Endeffekt der Tag war sehr schön, und habe die Fahrt unabhängig von der Panne genoßen, wie lange nicht! :) Echt empfelenswert. Bitte lasst ihr EUCH nicht vom Wetter abschrecken, lohnt sich nicht! :)
Ich wünsche euch ein schönes Osternfest, und viel Spass an der Bewegung! :)
Dávid
2012. április 3., kedd
Elmúlt hetek
Kedves Mindenki,
nos kissé el vagyok/voltam veszve, de hamarosan itt a nyár, de a tavasz már
egy crescendoval tört be a hétköznapokba, ami nálam, mivel egy parkra néz a
szobám, madárhnaggal és napsütéssel szokott járni, amire ébredni nagyon
kellemes.
Hál Isten van két tó a házunktól alig 3,5 kmre, ahova ki szoktam járni
futni. A körök nincsenek 5 kmsek és az időm sem túl nagy, de élvezem.
Az első lépés mindig a legnehezebb, ezt mondják. Jelentem igaz szerintem
is! Nem könnyű, pláne, ha az ember küzd némi téli tartalékkal, de itt a
Tavasz, ahogy írtam is, azok a kis tartalékok is majd eltűnnek! :) Ez a
terv, legalábbis.
Van sok örömhír! Egyrészt szerintem az maga fantasztikus, hogy mi minden
kitelik tőlünk, emberektől. De tényleg: adunk az éhezőknek, marathonit
futunk, elmegyünk önkéntesnek egy szeretetotthonba, és a sort lehetne
folytatni. Jó eséllyel lenne ez végtelen hosszú, így, most csak egy példát
mondok el, amit én vittem véghez. Teszem mindezt azért, mert úgy gondolom,
hogy ezt tudom hitelesen előadni, amit szerintem az egyik leglényegesebb az
ilyen történeteknél.
Történt, amint arra már utalást tettem, elkezdtem futni. Első nap:
körbefutottam a két tavat, semmi különös. Másnap szintúgy. Hétfőn kimaradt,
majd kedden már két kört futottam. Szerdán megismételtem a dolgot. Pénteken
már 10 kilométert futottam. Szombaton is ennyi volt terítéken. Hanem
vasárnap: 18,1 km. Egy huzamban...nem egészen két óra alatt! Utána
elégedett voltam, mert sikerült olyat véghez vinnem, amit előtte nem!
Büszke voltam és fáradt! Az izmaim égtek és különös módon lefelé nem tudtam
lépni, de felfelé majdnem szaladtam. A baj az, hogy az ágyamra le tudok
ülni és nem kell oda felmásznom, így nem kicsit, cserébe nagyon fájtam.
Nem baj, legyőztem magam. Persze meg lett ennek a böjtje. Nem kell félni. A
hétfőt kihagytam szünnapnak, kedden pedig olyan erősen bekezdtem, hogy
másfél kilométernél abba kellett hagynom. Nem baj, de az elmúlt hét így
telt sajnos, kissé agonizáltam. Nem volt lelki erőm kimenni és futni. Ma
tudtam rászánni magamat, aminek örültem. :) Szóval a Tavasz jó dolog és
bizony jó érzés a saját korlátainkon átlépni, de most megtanultam egy
kicsit, hogy egy lépésenként menjek előre! Ugrani lehet, de nem feltétlen
éri meg!
Másik örömhír: nyert egy pályázatom, amivel be tudom utazni Németországot.
Naná, hogy ez a nyári projekt során fog megvalósulni! Örültem a sikernek.
Nem az anyagi jutalomnak első sorban. Persze az is jól jön, de maga az,
hogy németül képes voltam olyan munkát leadni, amit németek bíráltak és
találtak támogatásra méltónak! :) Nagy volt az örömöm! Kár, hogy órán
tudtam meg, ezért csak mosolyogni tudtam anélkül, hogy ne sértsem meg az
óra rendjét. Az utána való futás ilyen örömben még nem telt!:) Nagyon
boldog voltam, hiszen 105 pályázóból 10et választottak ki és köztük voltam.
Nagy volt az öröm és most is az! Vettem pár könyvet, amiket olvasva
készülök a túrára. Nem csak testileg, de lelkileg is, hiszen ez is fontos.
Folyamatosan veszem fel a kapcsolatot a német és egyéb országok fair trade
képviselőivel, amikről részletesen be is tudok majd számolni. Röviden:
Poznanban megnyílt az első fair trade bolt! Le a kalappal! Úgy néz ki,
tudok is menni oda és pár napot náluk lenni. A német el Puente is pozitívan
reagált a megkeresésre, szóval Nordstemmenbe is megyek az is biztos! Ők
elég komplexen adják elő a történetet, ami szerintem helyénvaló. Élvezet
lesz látni őket.
Most mindenkinek jó éjt vagy a napszakhoz megfelelő jóságot kívánok! :)
Üdv a legközelebbi írásig,
Dae
nos kissé el vagyok/voltam veszve, de hamarosan itt a nyár, de a tavasz már
egy crescendoval tört be a hétköznapokba, ami nálam, mivel egy parkra néz a
szobám, madárhnaggal és napsütéssel szokott járni, amire ébredni nagyon
kellemes.
Hál Isten van két tó a házunktól alig 3,5 kmre, ahova ki szoktam járni
futni. A körök nincsenek 5 kmsek és az időm sem túl nagy, de élvezem.
Az első lépés mindig a legnehezebb, ezt mondják. Jelentem igaz szerintem
is! Nem könnyű, pláne, ha az ember küzd némi téli tartalékkal, de itt a
Tavasz, ahogy írtam is, azok a kis tartalékok is majd eltűnnek! :) Ez a
terv, legalábbis.
Van sok örömhír! Egyrészt szerintem az maga fantasztikus, hogy mi minden
kitelik tőlünk, emberektől. De tényleg: adunk az éhezőknek, marathonit
futunk, elmegyünk önkéntesnek egy szeretetotthonba, és a sort lehetne
folytatni. Jó eséllyel lenne ez végtelen hosszú, így, most csak egy példát
mondok el, amit én vittem véghez. Teszem mindezt azért, mert úgy gondolom,
hogy ezt tudom hitelesen előadni, amit szerintem az egyik leglényegesebb az
ilyen történeteknél.
Történt, amint arra már utalást tettem, elkezdtem futni. Első nap:
körbefutottam a két tavat, semmi különös. Másnap szintúgy. Hétfőn kimaradt,
majd kedden már két kört futottam. Szerdán megismételtem a dolgot. Pénteken
már 10 kilométert futottam. Szombaton is ennyi volt terítéken. Hanem
vasárnap: 18,1 km. Egy huzamban...nem egészen két óra alatt! Utána
elégedett voltam, mert sikerült olyat véghez vinnem, amit előtte nem!
Büszke voltam és fáradt! Az izmaim égtek és különös módon lefelé nem tudtam
lépni, de felfelé majdnem szaladtam. A baj az, hogy az ágyamra le tudok
ülni és nem kell oda felmásznom, így nem kicsit, cserébe nagyon fájtam.
Nem baj, legyőztem magam. Persze meg lett ennek a böjtje. Nem kell félni. A
hétfőt kihagytam szünnapnak, kedden pedig olyan erősen bekezdtem, hogy
másfél kilométernél abba kellett hagynom. Nem baj, de az elmúlt hét így
telt sajnos, kissé agonizáltam. Nem volt lelki erőm kimenni és futni. Ma
tudtam rászánni magamat, aminek örültem. :) Szóval a Tavasz jó dolog és
bizony jó érzés a saját korlátainkon átlépni, de most megtanultam egy
kicsit, hogy egy lépésenként menjek előre! Ugrani lehet, de nem feltétlen
éri meg!
Másik örömhír: nyert egy pályázatom, amivel be tudom utazni Németországot.
Naná, hogy ez a nyári projekt során fog megvalósulni! Örültem a sikernek.
Nem az anyagi jutalomnak első sorban. Persze az is jól jön, de maga az,
hogy németül képes voltam olyan munkát leadni, amit németek bíráltak és
találtak támogatásra méltónak! :) Nagy volt az örömöm! Kár, hogy órán
tudtam meg, ezért csak mosolyogni tudtam anélkül, hogy ne sértsem meg az
óra rendjét. Az utána való futás ilyen örömben még nem telt!:) Nagyon
boldog voltam, hiszen 105 pályázóból 10et választottak ki és köztük voltam.
Nagy volt az öröm és most is az! Vettem pár könyvet, amiket olvasva
készülök a túrára. Nem csak testileg, de lelkileg is, hiszen ez is fontos.
Folyamatosan veszem fel a kapcsolatot a német és egyéb országok fair trade
képviselőivel, amikről részletesen be is tudok majd számolni. Röviden:
Poznanban megnyílt az első fair trade bolt! Le a kalappal! Úgy néz ki,
tudok is menni oda és pár napot náluk lenni. A német el Puente is pozitívan
reagált a megkeresésre, szóval Nordstemmenbe is megyek az is biztos! Ők
elég komplexen adják elő a történetet, ami szerintem helyénvaló. Élvezet
lesz látni őket.
Most mindenkinek jó éjt vagy a napszakhoz megfelelő jóságot kívánok! :)
Üdv a legközelebbi írásig,
Dae
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)