Lubiaz-Leipzig

Lubiaz-Görlitz-Dresden-Ostrava

A SLOT Art fesztiválon rengeteg nyitott emberrel találkoztam, akik mind nagyon kedvesen fordultak hozzám, segítettek és volt mindig pár jó szavuk. :)

Lubiazt elhagyva irány Görlitz. De nem úgy, ahogy én gondoltam! :P Nem hittem volna, hogy a magyar utaknál van sokkal rosszabb Európában, pedig ez a helyzet. Néha több volt a folt, mint az út. A falvak macskakővel vannak fektetve, ami, mondanom sem kell, borzalmas. Féltem a bringát és ezek az utak borzalmasak!!! Örültem, amikor a főúton hajtottam. Görlitzbe megérkezve Manja fogadott, aminek örültem. Barátságos, kedves, mi kell ennél több. Amint megérkeztem hellyel és étellel kínált, amiért hálás voltam. Hiszen hosszú és keserves nap állt mögöttem. (Erről majd később!). Egy kis kitértőt tettem Pawellel, aki nagyon kedves volt. Éppen megálltam egy benzinkútnál enni és frissíteni, amikor láttam, hogy a srác ott teker. Gobndoltam szólok neki, hiszen ez a szokás a bringások között. Erre megfordult és odagurult hozzám. Beszélgettünk egy keveset, amiért nagyon hálásak voltunk a másiknak és megkérdezte, akarok vele tartani egy darabon. Természetesen igent mondtam, mert együtt tekerni jobb tekerni!!! :) Nem is bántam meg. Említette, hogy előző nap látott egy kastélyt, amit szeretn emegnézni. Elhatároztuk, hogy oda megyünk

Sokat beszéltünk, a kedvemért direkt bio és fair bort vásárolt. (meg kell mondanom nem vagyok egy boros ember, de ez finom volt! Meg kell jegyeznem, hogy a fair trade borral sosem voltam igazán kibékülve, mert bort, itt Európában is csinálnak és akkor nem kell távolról hozni, de az is igaz, hogy nem csak fair bort hoznak pl. Chiléből, hanem konvencionálisat, és ebben az esetben már akkor legyen a fair bor, de mégis...annyi finom európai bor van.!) Mindenesetre hálás voltam érte! Sokat nem ittam, mert nem kívánom az italt és másnap Dresden-be tekertem, ami nem éppen sok, de nem éppen csekély távolság! 100 km, normális esetben kb 120 km-t tekerek egy nap, de most elég volt ez a százas is. Nem sok ez, még dombokkal sem, de a helyzet az, hogy szinte mindig (Lengyelországtól egészen Lipcséig) igen erős szembe szél fúj, ami kimerítő...Tényleg nem tudom szavakba önteni, mennyire mérhetetlenül rossz. 18 kg hátul, hegymenet és fúj a szembeszél! Ilyenkor azzal nyugtatom magam, hogy ennek is vége kell legyen valamikor! Ha egyszer fel kell menni a hegyre, akkor onnan le is kell jönni! :) Ez eddig erőt adott elég jól! :)

Amint ezeket a sorokat írom nem érzek csalódottságot, de elégedett sem vagyok magammal, hiszen Geraban vagyok, ott is a vasútállomáson és megyek Bayreuthba. Sajnos nem jött össze semmilyen szállás (couchsurfinggel, sem kolostorban, a fair trade boltok meg nem vették fel a telefont) szóval úgy döntöttem, hogy elmegyek Bayreuthba. Nem a 200 km, ami előttem lett volna, jó negyvent haladtam az ellenszélben, de akkor is...Sajnos meg kell vallanom, hogy ez a 23.-i kölni időpont nagyon rányomja a túrára bélyegét. Nem szemrehányást teszek, de nekem valahogy nem tetszik az, hogy ott kell lennem. Elveszíti a spontaneitást és a szabadság érzést az, hogy ott kell lenni. Hol marad így az öröm, amit a túra amúgy képvisel, amit szeretnék én átélni?! Nem erről szól a történet, nem tetszik, hogy így van. Amint mondtam: ha egyszer valami rossz és körülményes majd vége lesz, nem igaz?! Ez erőt ad nekem, nem is keveset :)!

Hogy leírjam mi is történt velem! Nos Manja megmutatta nekem, hogy miléyen gyönyörű városban tud élni. Görlitz meseszép (képek hamarosan!), este néztem csak meg, de mondhatom a kis sikátorok, a rendezett házak, mind olyan értékek, amelyek miatt megéri ott lenni és örülök, hogy ott is volt szerencsém lenni. Nagyon tetszett például, hogy némely épület középkoriak, és azok a kapuk! Az egyik vezeti a hangot. Manja suttogott a és én hallottam, mivel a kapu boltozat íve a hangot kristálytiszta minőségben közvetítette!!! Szuper, mondhatom! :)

Görlitz után irány Drezda! Fogalom a maga nemében, mind pozitív, mind negatív értelemben! A várost a második világégés alkalmával bombázták, s alig maradt olyan épület, mely épségben maradt volna. Fotók s tervek alapján az egészet újjáépítették. Így egynémely épületek bizony művinek tetszenek, amely számomra nem kedves, ugyanakkor a maga nemében attraktív! Marco, a couchsurfinges szállásadóm nagyon kedvesen megmutatta, hogy Drezda minden érdemesebb nevezetességét. Természetesen, bringval mentünk. Elég gyors a srác, így néha alig tudtam vele tartania kereket, de valahogy mindég sikerült 10-20 méteren belül maradnom, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez elsősorban nem rajtam múlott. Este finomat ettünk, de még mennyire!!! Rízs csirkemellel, zöldséggel, mindennel, ami erőt ad egy nehéz nap után! Szuper volt, ilyenkor esik jól az étel, amikor dolgozni kell érte. Mindennek megvan a maga ára, hát az étvágyank elég 120 km és máris minden sokkal esik! :) Utána kicsit söröztünk, majd irány az ágy. Eldöntöttük, hogy másnap Lipcse helyett megnézzük szász Svájcot. Kedves földrajzosok, mindenki, aki ezeket a sorokat olvassa! Felejtsétek el a könyveket, az bédekkereket! Megélni kell az utat! Nem olvasni róla. Ez a bajom a pécsi egyetemmel (felteszem máshol is ilyen, de csak ezt a magyar egyetemet ismerem, így csak erről tudok írni). Beszélhetünk mi földrajzról meg mindenről, de mindaddig amíg nem látjuk ezeket a tájakat az csak pusztába kiáltott szó, s értéke vajmi kevés. Hogy biblikus legyek, olyan ez, mint azok a magok, amelyek nem estek jó földbe, s hasznot nem hajtanak sem maguknak sem másnak! Tehát szász svájc. Az Elba mentén haladtunk vagy majd 50 km-t és bizon csodálatos volt, hiszen az ember klasszul haladt a tükörsima utakon. Szuper volt. És a táj. Nem fárasztanék senkit azzal, hogy milyen szép vagy kellemes a táj beszéljenek a képek maguk (facebookot ide, hinweis drauf és pár képet ide is a postba betenni!)

Miután mindezen szépséget élveztük volt még hátra mintegy jó 60 km, ami ránk várt. Nem éppen kellemetes volt, hiszen a hegymenetet nem bíroom, s nekem a Mecsek már maga óriási, s kihívás már magában. Itt sem volt vészes, de jó 15 km túra, valamint 50 km bringa után még hegymenet, fincsi no, de amint látjátok, megérte a fáradtság. Másnap kelés, pakolás, menni kell hol az út. Hála az égnek több, majd 30 km-n az Elba mentén haladhattam, ami minden szempontból kiváló volt, kellemes utak, semmi forgalom, időben pedig príma, és ami a legfontosabb: semmi ellenszél. Amint azonban elhagytam a völgy biztonságát szinte arcul csapott a szél! Fúúúúúúúúúúúúj. Hiszitek vagy sem: a bringával és a táskákkal megrakodva kb 120 kg nehezedik a kerekekre! Nos ennek ellenére a szél volt hogy az útról ledobott és lefújt. Ha még jött egy kamion szemből, akkor aztán...nos nem részletezem, lényeg, hogy amikor minden ellened dolgozik, akkor csak az ad erőt, hogy tudod, a végén ott van a jutalom, ami tegnap egy filozófia és angol szakos tanár képben mosolygott rám. Lydia egy nagyon kedves, értelmében nyitott és figyelmes lá/ény, s mint ilyen csak azt tudom mondani, hogy örülök, hogy megismerkedtem vele. Marco Drezdában szintén nagyon figyelmes és kedves volt, s ő, sportoló ember lévén tudta, hogy mire van szükségem. Ő is sokat tanított nekem, mármint Marco. Amint egy sziklán ültünk,, mint szokásunk volt, beszélgettünk. Amint nagyon találóan megfogalmazta ez a kirándulás (tegnap előtt), s mind a túra egyfajta kiváltság. Igaza van, milyen szerencsés vagyok, hogy élvezhetem a vendégszeretetet egy országban, hogy szónak hozzám egy kedves szót, hogy figyelnek rám, van mit ennem, innom biztosan aludhatok, ilyen csodálatos tájakat és embereket ismerhetek meg. Kell ennél több?! Nem hinném. Nem kell egy bmw, vagy audi vagy nagy lakás, hogy jól érezzem magam. Kevés is elég. 81 liter, táskák: sok minden belefér, mégis a legfontosabb kimarad: a barátok, szerettek. Nem panasz ez, csak így van. De milyen szép is  az, hogy új emberekkel találkozhatok! Ha autóban ülsz, vagy most mind én (vonaton) elfelejted megélni a tájat, nem tanulsz meg vele együtt lélegezni. Nem érzed a frissen nyírt fű illatát. Nem vagy kitéve semminek. Steril helyen vagy, amiről azt hiszed, biztos. Holott dehogy az. Hozzá vagy kötve a turistabuszhoz. Egy fizetett ember mutatja meg a várost, s mesél arrl, hogy meilyik herceg éppen hol evett igazán finom krémest, vagy kifestette a 20. tempolomban a 83-ik freskót. Mindez mit ér? Mit ad ez Neked? Nekem semmit. De az, hogy tegnapelőtt, illetve tegnap este szász svájcban, illetve Lipcsében megnéztem, hogyan élnek az emberek. Hogy beszélhettem velük, minden pénzt megért volna. Nem kért érte senki semmit: ingyen volt! Nem az, hogy nem került pénzbe, hanem az, hogy Marco azt mondta: ezt muszáj megnézned, olyan szép. Az, hogy Lydia azt mondta, gyere megmutatom Lipcsét és beszélgessünk egy jót. Ez a fajta emberséges jótett az, ami a túrának az egyik Pétere (a név alapkövet jelent, lb. Biblia).

Amint ott voltunk lengyelhonban és Pawellel tekertem, elmondta, a spontán dolgok olyan szépek! Igaza van és volt. Marco: lassíts le, kiváltság, hogy itt lehetsz!, Lydia: tartalmas beszélgetések, és megerősítés!

Mire van szükségünk, ezen gondolkoztam sokat: azt hiszem, hogy az ember legtöbb vágya mégis csak egy patakba fut: szabadság. Annyian énekeltek róla, annyian adták érte az életüket, annyian beszélnek róla, s mégis olyan kevesen élik meg. Szabadásg a bűntől, a rosszindulattól, a mocsoktól, gondoktól és csak lebegni, csak áramlani. . Szabadság, hogy azt tehetem, amit csak szeretnék, amikor és ahol szeretném. Mit mondjak ez a valódi gazdagság. Persze,m hogy őszinte legyek a pénz is fontos s meglehetősen jó eszköz. De közel nem minden. Persze, jó, ha nem kell éhezni és szomjazni s kivált jó, ha van némi tartalék, arra az esetre, ha. De önmagában a pénz csak eszköz, s nem cél! Mégis kötjük magunkat hozzá. Miért?

Valami hasonlót éltem át tegnap. Mikor már alig volt erőm: mp3 lejátszót be, és csak tekertem. Igyekeztem megakadályozni, hogy ahhoz nyúljak, hogy mesterségesen hangokat halljak, de tegnap mégis olyan kellemes volt, úgy repült a táj! :)