ultrabalatonon

Kedves Mindenki,

pár napig nem voltam olyan állapotban, hogy írjak akár egy szót is. Ennek az volt az oka, hogy egy kedves ismerősömmel: Szücs Tamással, részt vettünk az ultrabaltonon (képek jönnek majd), ami minden energiánkat lekötötte.

A versenyre való felkészülést, sajnos teljesen keresztül húzta a majd' 40 Celsius-fok. Embertelen hőség volt, azt mondják, de én bringán nem viseltem rosszul, nem volt annyira kibírhatatlan meleg, de tény nem is fáztam. ;) Sajnáltam, hogy nem jött össze Tamásnak a futás. 75 kilométer ebben a hőségben így is olyan teljesítmény amire büszke lehet.

Csalódottság persze volt, és hazudnék, ha azt mondanám nem zavart, de sajnos ezt a döntést meg kellett hoznunk, hiszen az egészsége Tamásnak ilyen melegben kockára lett téve.

Hogy pozitív élményekről is írjak, hiszen sok volt: ilyen sok kerékpárost (kivált a futók kísérői) ritkán láttam. Jó volt beszélgetni olyan emberekkel, akik hozzám hasonló szituációban voltak, mert azonos események értek minket és ezért rögvest volt, mit mondanunk egymásnak. Patetikus és giccses lenne azt mondani, hogy bajtársak voltunk, de volt valami közösségi érzete a találkozásoknak, ami nekem sok erőt adott.

Volt például egy hölgy, aki egy Józsi nevű futót kísért. Józsi meglehetősen elfáradt, és a kísérője hozott neki bringával egy pohár sört! Ez a valódi luxus, hogy utánad hozzák a sört, vagy bármit amire szükséged van, mindegy, hol is vagy. Jó volt ilyet látni: emberségből a kerékpáros kísérő mindenképpen jeles :)!!!

Miután Tamástól elváltam visszatekertem Alsóörsre, ahol egy kedves barátomnál és családjánál aludtam. Valahogy ez a szeretet: megvártak, amíg megérkeztem ennem adtak és utána meghallgatták, hogy mi a bajom és megkérdezték miben tudnának segítségemre lenni. Szeresd felebarátodat, mint magadat. Valami ilyesmire gondolhatott Jézus, azt hiszem. Jó volt megélni az ilyesfajta törődést, különösen azért, mert a nap végére nagyon megfáradtam: 185 kilométert tettem meg, ami nem kevés, kivált, ha az ember folyamatosan nyeregben van, nem volt könnyű, de sikerült elérnem, amit kitűztem magam elé. Önmagunk megéléséről és a belső, magunkat formáló korlátok ledöntéséről szól a projekt, hogy merj nagyot látni és azt megvalósítani. Tegnap sikerült, ennek árát meg is fizettem: fájó hát, fájó talp, valamint fenék (a nyereggel valami kezdenem kell). Örültem, hogy ma (vasárnap) nem kell tekerni és kicsit lehet pihennem. :) Átgurultunk a Guruljon az élet nevezetű bringás pihenőhelyre, ahol nagyon finom részben helyi termékeket lehet enni. Ha Csopak után mentek Balatonfürednek érdemes betérnetek, hiszen meg is szállhattok, nagyon finom ételek és italok, valamint pár jó szó vár Titeket, ahogy ma minket is. :)

Az ultrabalatonon összes ismerkedtem Novák Ádámmal, aki egy olyan cégben dolgozik (a szülei a tulajdonosok), amely Magyarországon carbon-anyagú (szénszálas) rekumbenseket (fekvőkerékpárt) gyártanak Balatonfűzfőn. Abban maradtunk, hogy a nyár végén felkeresem az üzemet és megnézem, hogy gyártanak egy „vidéki” üzemben csúcstechnológiás kerékpárt. Ádám eleve nagyon szimpatikus, ami csak tovább erősíti azt, hogy meg szeretném ismerni a céget. Pénteken még kis is próbáltam egy ilyen fekvőbringát. Különös érzés hajtani, kicsit szoknom kellene, hogy jól tudjam használni, de szerintem meg tudnám szokni.

Holnap irány Sopronkövesd, ahol lesz egy kevés pezsgőzés, hiszen újra (mint tegnap és ma) kedves emberekkel, közeli barátommal és családjával fogok találkozni, helyesebben rögvest kettővel, hiszen Deák „Bimbi” Máté mellett Kardos „Kardi” Gábort is meg fogom látogatni. Gáborékat régen láttam jó lesz újra találkozni velük. :)

Ma még itt vagyok Leitold Marciéknál, akiknek elbűvölő a családja, aminek egyik legjobb bizonyítéka, hogy az édesanyja, Emese azt mondta ma reggelinél, hogy otthon vagyok, üljek csak le, ő kiszolgál. Jól esett, hiszen kevés ennyire kedves és közvetlen emberrel találkoztam mostanság. Mindig szívesen vagyok itt. :)

Most megyek, mert éhes vagyok és mindjárt ebéd lesz.

Jelentkezem amikor tudok.

Kellemes mindenjót,

Dae