csalódás

Tegnap (szerda, végig arról lesz szó) valami borzalmas történt: az volt, hogy olyan keservesen haladtam a brigával: borzalmas utak, kései indulás, így időszűke; valamint a nagy forgalom miatt miulovban úgy dönöttem, megér nekem annyit a dolog (és nagyon bánom, elhihetitek!, csalódtam egy kicsit magamban, mert kifutottam az időből és nem úgy ment a kerék, mint én azt szerettem volna!), hogy vonatra szálljak. Sajnos az önérzetemen csorba esett. Nem is a forgalom vagy az idő hiány, hanem a világítás megoldatlansága miatt döntöttem úgy, hogy nem kockáztatok, ez most nekem csalódás, mert ilyen még nem volt velem. Későn indultam, magyarázhatnám a bizonyítványt, de nem teszem. Bécsből kikveverednem keserves volt...és gyűlöletes módon nemment a kerék, az utak helyenként nagyon durván sz'rok voltak, ami nem csak engem, de a bringát is megviseli. Pont Auztriában, kérdem én? Nagyon bánt a dolog, hogy vonatra ültem, de a biztonságomat féltettem.

Eddig nem volt velem ilyesmi, hiszen a bringán eddig csak sikerélményeim voltak, kudarc még sosem. Kérdem én mit lehet ezzel most tenni? Fel kell állnom a padlóról, az van, de k'rvára az van. Elnézést a szavakért, dühös vagyok magamra, hogy így megadtam ma magam. Pedig helyenként ment. Nem vagyok fáradt, egyszerűen Bécsből kijönnöm borzalmasan lassan (2 óra!) jött össze. Hozzá még a troll dombok és a szar utak...Szóval most itt ülök, és nem jó a világ, mert csalódtam magamban. Nem ezt ígértem sem Nektek, sem magamnak. Lett volna 105 percem 54 kmre, ami nem rossz, de ha mondjuk 3 órám lett volna (a ha-val kezdődő mondatokat sosem szerettem és hülye is vagyok, hogy ezt leírom) és magasabban áll a Nap, akkor megcsinálom.Erővel bírom és ez jó, kicsit görcsöltem ma, de nem vészesen. Tényleg ne volt bajom eddig az erővel, de ezt most elmaszatoltam, nem kicsit, hanem nagyon. Magamat ismerve ez a tüske egy ideig bennem marad, hiszen csalódást okoztam magamnak, és talán Nektek is. Hát ez van, ebből is kell tanulni, hiszen ilyen az élet. Nem vigasztal, hogy a vonat biztonságát élvezem és nem kell aggódnom a suhanó autók miatt..., mert valószínű nem ütöttek volna el...Persze sosem tudhatja az ember. Most már a baj megtörtént nálam, és amíg élek ez márpedig így is marad.

Napok óta nem alszom jól és az emésztésem sem a legjobb. Ennek ellenére az erőnlétemmel nincs gond, mondom ezt a mai nap tudatával az elmémben.

Mindjárt beérek Berclav-ba, ahol majd tovább írom a magam kis dolgait, addig is a legjobbakat, Dae

Ahelyett, hogy elérhettem volna a 19 38-s vonatot, most kénytelen leszek megismerni a Brelavot, hiszen sem a 20 06-as vonattal nem mehetek el. Szegény hostom biztosan egy idiótának tart, amiért nem érek oda időben. Basszus...ennyi erővel mehettem volna a bringával is, de neeeeeeem. De nem gond, ebből is tanulok. Sajnos, mivel ideges voltam, mert hülyére vett eddig a cseh vasút, ezért másokkal is ideges voltam, akikkel pedig nem kellett volna, no ez van, ezt kell szeretni, vagy sem :)

Most, hogy beltörődtem a sorsomba, ülök és ásványvizet iszom és szendvicset eszem, amit még Edi

csináltatott nekem. Nagyon figyelmes hiszen minden földi jó benne van: ubi, sajt, hús és vaj.

Most, hogy eszem sem jobb a közérzetem. Valahogy helyre kell a hibámat hoznom.

Mindenki követ el hibát. Itt most akkor lehet agyalni, hogy mit kell változtatnom. :)Miben kell jobbnak lennem. Most van az első? Holtpont. Talán így van...lesz ilyen. Nagy dolog nem történt, csak tőlem ez szokatlan, legalábbis a nyeregben. Itt is van szignál a vasúton, de a mávnál sokkal kedvesebb szerintem. Fonetikusan ezt mondja a néni: násztopicski csíszki, naviednyi odgyeszt, navtapicski csiszki...fogalmam sincs, hogy mit jelenthet, de felteszem, hogy vonat jön erre és erre a vágányra. Jobb dolgom nincs, mint ezen agyalni, szépen vagyok. :) A bringa jól bírja, most h így ránéztem, kedves kis jószág, szeretem. Megbízható, kíméletesen hajtom.

Ágnes ma befogad. Ő a couchom mára, holnapra még nem tudom mi lesz, de ha a tegnapi napból indulok ki, akkor valami faszaság! :)

Van nálam persze sátor is, így nincs nagy gond. Utána meg Petr esküvője. Örülök, nagyon. Most azt hiszem befejezem az írást, mert már mindent leírtam, ami eddig törpént velem.

Kellemes estét kívánok mindenkinek!

Dae