Bécs

Kedves Mindenki,

ma elhagytam az országot, azért, hogy megkezdődjék a valódi utazásom. Reggel kicsit tettem-vettem, majd átgurultam Bimbiéktől, Kardiékhoz. Ott egy kiadós reggeli után (előtte nem is voltam éhes) elindultam. Elég jól ment a kerék Sopron, onnantól kezdve viszont ragadtam. Gyönyörű tájakon jöttem keresztül, hiszen sokáig a fertő-tavi bringaúton jöhettem. Kicsiny falvak, a táj nyugodt, háttérben a tó. Gyönyörű volt. Nagyon jól ki van táblázva, csak ajánlani tudom az utat. Én a nyugati parton voltam, de bizonyosan mindegyk része szép-

Hál Isten ma is voltak kedves emberek útközben. Egy részén az útnak egy főút mellett haladtam és az út mellett kanyargot egy teljesen karban tartott mgi út. A tájat is láthattam, videókat is csinálhattam, haladtam és mindeközben nem kellett attól félnem, hogy elütnek. Valahogy így képzelem a fenntarthatóságot is: semmi lemondás, semmi kényszer, hanem valós alternatíva. :)

Kicsit izgultam, hogy időben a fair trade ausztriához és kedves Elkéhez érek-e. Csiszre de megvolt ;). Még kicsit vártam is hiszen telefonált, így még nekem kellett várnom. Hahaha. Mondta is, hogy nem gondoltam volna, hogy ilyen pontos vagyok. ;) Nos sikerült. Igaz, ehhez kellett az is, hogy összejönnek olyan dolgok, mint az elengedés: jöttem le a dombon és a fél útpályán építettek. Ilyenkor, ahogy szokás, két ember irányítja a forgalmat. Engem továbbengedtek így lendületben maradtam. :) Barátságos csengetéssel köszöntem meg a segítségüket.

Miután megérkeztem Bécsbe elmentem a fair trade ausztriához.

Kicsiny, de lelkes és hozzáértő csapat! Nagyon kedvesek voltak és igazán vendégszeretőek.

Megtudtam, hogy a nestlé kit-katja mögött mi áll: igazából green washing is, amennyire én látom; meg nem is. Nagyon sok emailt kapott a nestlé, valamint tiltakozókat is szép számmal..., így a kit-kat csokijukat fair trade-ben adják. Ez jó a termelőknek, kérdés mennnyire van ez a politika meggyőződésből.

Elke kiemelte, hogy a fizetés mellett a kisközösségi demokrácia éppen olyan fontos része a fair trade-nek, mint a fair trade prémium. Jó látni, hogy a termelők és a kereskedők ugyan annyira beleszólhatnak a dolgok folyásába :)))).

Hogy merre mehet a fair trade? Erre viccesen azt mondta, hogy a fair trade ausztriának az a lényege, hogy megszűnjön létezni, hiszen ez azt jelentené, hogy minden méltányosan van előállítva.

Megtudtam, hogy amit pénzt kapnak a címkéért, azt képzésre és az emberek érzékennyé tételére fordítják, ami örvendetes. Nem akarnak meggazdagodni, hanem csak megélni és azt jól. A parasztok sem akarnak milliárdosok lenni, csak annyit, hogy a gyermekeiknek jobb legyen, a szüleiknél.

Megkérdeztem, mi a véleménye, azokról a cégekről, akik saját logóval, vagy csak simán (logó nélkül) csinálják a méltányos kereskedelmet. Elke szerint mindenkinek megvan a maga helye a nap alatt. Megkérdeztem, hogy mi a véleménye, Európában lehet-e bevezetni a fair trade-t termelői szinten. Számára is ismert, amint mondta, hogy vannak nagyon nehéz helyzetben lévő emberek, de azt mondta, hogy ezzel ők nem foglalkoznak, de mindazonáltal érzékenyek a témára és igyekeznek segíteni.

Miután eljöttem Elkééktől szállást kellett keresnem. Hál Isten volt egy tourist info-s pont nyitva: ott megnéztem, hogy mi van ingyen: semmi, az van ingyen. Vadkempinget nem szabad adni, mint kiderült...Szóval akkor használjuk a fantáziánkat: couch surfing bukó, mert későn írtam volna. Tivadar barátomnak nem írtak vissza a bécsi barátai így az is leves...Akkor mi marad? Hajléktalan szálló vagy a kolostor. A bencések mennek a levesbe: 70 euró egy személy/szoba/éjszaka az sosem játszik. Mi van még??? Másik rend...az első cím az alig egy kmre fekvő ferences kolostor. Kis keresgélés után megtaláltam. Na igen ám de nincs hely...Ilyen a formám, de tudtam én ma mégis itt alszom majd. :)

Meggyőztem Edi-t (Eduárd az Olaszországban felnőtt, de albán származású és születésű) rendfőnököt, hogy nekem nem kell ágy, így megkaptam a rend bécsi kolostorának fogadó szobáját... :), ahonnan most is írok. Na ez a nem semmi! Kaptam vacsorát, lefürödtem, majd elmentünk sörözni. Eddig nem ittam még ferences pappal, de huhh. Egyig beszélgettünk, majd hazamentünk, de Bécs belvárosában nincsenek nagy távolságok. Ritka kellemes beszélgetést vezettünk, amiből pár mondatot kiragadnék: A reményért kell tenni, valamint a félelem ellen; mindig maradjunk embernek, éljük, meg Önmagunkat.

Örülök, hogy egy ilyen kedves és végtelenül szimaptikus emberrel tölthettem az estét. Kívánok mindenkinek szép napot!

Pár óra múlva indulok tovább Brno-ba. :)

Dae