Elmúlt hetek

Kedves Mindenki,

nos kissé el vagyok/voltam veszve, de hamarosan itt a nyár, de a tavasz már
egy crescendoval tört be a hétköznapokba, ami nálam, mivel egy parkra néz a
szobám, madárhnaggal és napsütéssel szokott járni, amire ébredni nagyon
kellemes.
Hál Isten van két tó a házunktól alig 3,5 kmre, ahova ki szoktam járni
futni. A körök nincsenek 5 kmsek és az időm sem túl nagy, de élvezem.
Az első lépés mindig a legnehezebb, ezt mondják. Jelentem igaz szerintem
is! Nem könnyű, pláne, ha az ember küzd némi téli tartalékkal, de itt a
Tavasz, ahogy írtam is, azok a kis tartalékok is majd eltűnnek! :) Ez a
terv, legalábbis.
Van sok örömhír! Egyrészt szerintem az maga fantasztikus, hogy mi minden
kitelik tőlünk, emberektől. De tényleg: adunk az éhezőknek, marathonit
futunk, elmegyünk önkéntesnek egy szeretetotthonba, és a sort lehetne
folytatni. Jó eséllyel lenne ez végtelen hosszú, így, most csak egy példát
mondok el, amit én vittem véghez. Teszem mindezt azért, mert úgy gondolom,
hogy ezt tudom hitelesen előadni, amit szerintem az egyik leglényegesebb az
ilyen történeteknél.
Történt, amint arra már utalást tettem, elkezdtem futni. Első nap:
körbefutottam a két tavat, semmi különös. Másnap szintúgy. Hétfőn kimaradt,
majd kedden már két kört futottam. Szerdán megismételtem a dolgot. Pénteken
már 10 kilométert futottam. Szombaton is ennyi volt terítéken. Hanem
vasárnap: 18,1 km. Egy huzamban...nem egészen két óra alatt! Utána
elégedett voltam, mert sikerült olyat véghez vinnem, amit előtte nem!
Büszke voltam és fáradt! Az izmaim égtek és különös módon lefelé nem tudtam
lépni, de felfelé majdnem szaladtam. A baj az, hogy az ágyamra le tudok
ülni és nem kell oda felmásznom, így nem kicsit, cserébe nagyon fájtam.
Nem baj, legyőztem magam. Persze meg lett ennek a böjtje. Nem kell félni. A
hétfőt kihagytam szünnapnak, kedden pedig olyan erősen bekezdtem, hogy
másfél kilométernél abba kellett hagynom. Nem baj, de az elmúlt hét így
telt sajnos, kissé agonizáltam. Nem volt lelki erőm kimenni és futni. Ma
tudtam rászánni magamat, aminek örültem. :) Szóval a Tavasz jó dolog és
bizony jó érzés a saját korlátainkon átlépni, de most megtanultam egy
kicsit, hogy egy lépésenként menjek előre! Ugrani lehet, de nem feltétlen
éri meg!
Másik örömhír: nyert egy pályázatom, amivel be tudom utazni Németországot.
Naná, hogy ez a nyári projekt során fog megvalósulni! Örültem a sikernek.
Nem az anyagi jutalomnak első sorban. Persze az is jól jön, de maga az,
hogy németül képes voltam olyan munkát leadni, amit németek bíráltak és
találtak támogatásra méltónak! :) Nagy volt az örömöm! Kár, hogy órán
tudtam meg, ezért csak mosolyogni tudtam anélkül, hogy ne sértsem meg az
óra rendjét. Az utána való futás ilyen örömben még nem telt!:) Nagyon
boldog voltam, hiszen 105 pályázóból 10et választottak ki és köztük voltam.
Nagy volt az öröm és most is az! Vettem pár könyvet, amiket olvasva
készülök a túrára. Nem csak testileg, de lelkileg is, hiszen ez is fontos.
Folyamatosan veszem fel a kapcsolatot a német és egyéb országok fair trade
képviselőivel, amikről részletesen be is tudok majd számolni. Röviden:
Poznanban megnyílt az első fair trade bolt! Le a kalappal! Úgy néz ki,
tudok is menni oda és pár napot náluk lenni. A német el Puente is pozitívan
reagált a megkeresésre, szóval Nordstemmenbe is megyek az is biztos! Ők
elég komplexen adják elő a történetet, ami szerintem helyénvaló. Élvezet
lesz látni őket.
Most mindenkinek jó éjt vagy a napszakhoz megfelelő jóságot kívánok! :)
Üdv a legközelebbi írásig,

Dae