Kedves Mindenki,

tegnap magam, helyesebben magunk mögött tudtuk Pécs városát. Honnan a többesszám? Egy távoli rokonom elkísért. Hálás voltam, amiért nem kellett egyedül elindulnom. Most, hogy így ezeket a sorokat írom, eszembe is jutott, az a megállapítás, amit tavaly tettem: ez a túra is csak olyan, mint az élet: többen könnyebb. Mivel én valamivel edzettebb vagyok ezért, sokszor meg kellett állnunk. Nem bántam, hiszen a srác (Wolf Bálint) egy hónapja még nem is bringázott és most itt ül mellettem és letekert 120 km-t. Nem semmi, igaz? Innen is gratulálok neki! Örülök, hogy elkísért és itt van most, mégis jobb többen, mint egyedül.

Örülök, hogy sikerült legyőznie a korlátait és ennyit tekert ma. Belátta, hogy akarnia kell és sikerül elérnie olyan dolgokat, amiket majd később, kivált lelkileg kamatoztatni tud az élete folyamán! :) Örülök, hogy sikerült neki és erre igazán büszke lehet. Erről is szól a túra: olyan élményekre szert tenni, amik valódiak. Bálint most éppen ezt éli át: valóban fájnak az izmai, de olyan teljesítményt tett le az asztalra, amiből majd táplálkozhat. Kivált úgy nagy teljesítmény, hogy közben a szülei azt mondták, hogy nem fog neki sikerülni, mert nem elég edzett. Le a kalappal Bálint! A világ egy picivel jobb lett, hiszen van egy olyan emberrel több, aki elégedett magával a nap végén, mint volt. :)))

Gondolkozni most nem volt időm, sok. Valahogy nem ment...nem baj, lesz rá elégséges időm, én azt hiszem. Egy mondat jutott eszembe egy kedves barátomtól, aki azt mondta. Napi 120 km? Az csak másfél óra autóút. Igazad van Kriszti!!! Radnóty szavait idézve: „Ki gépen száll fölébe, annak csak térkép e táj...” ha autóban ülünk nem érezzük a tájat, ahogy egy másik általam tisztelt és kedvelt személy Ádám mondta.... Én Ádámmal értek egyet, bringán érzem a tájat, koppan néha a fejemen egy bogár, süt a nap, és lehet beszélgetni a nénivel, aki segít és mosolyog miközben adja a szódát. Az ilyen apró kedvességek jelzik, hogy a világ tele van jó emberekkel, akikre ha időt szánunk, ismeretlenül is kedvességgel ú, érdeklődéssel és mosollyal fordulnak hozzánk.

Külön öröm, hogy Siófokon meg tudtunk aludni kedves rokonoknál, nagyon jó. Kedves emberek, jókat beszélgettünk és nevettünk Anikóval, Attilával, Bencével és Macival.

Ennek szellemében kívánok Nektek jó olvasást, kellemes estét és egy pozitív találkozásokban és élményekben gazdag napot,

Dávid