Indulás előtti nap
Holnap ilyenkor már vígan suhanok valahol Pécs utcáin, hogy megkezdjem az utazásomat, Európában. Kis félsz és feszültség szorul az örömbe, de nem hagyom, hogy felülkerekedjenek a negatív érzelmek. A túra célja mégiscsak az lenne, hogy jó legyen a világ, az meg negatív beállítottsággal nem megy. :) Nincsen sem erőltetett mosoly, sem pedig feszültség. A háztartásra ugyanakkor valamiféle csendes készülődés telepszik rá. Régi ismerősként toppant be egy hete, amikor tudatosult, hogy unokatestvérem, Dani után most én vagyok a soros, aki útra kel. A feszültség és a várakozás kéz a kézben jelentek meg és hol az egyik, hol a másik jut szóhoz. Főleg a várakozás beszél és biztat, hogy nem lesz itt semmi gond. Nos: annyit tudok csak mondani: legyen igaza! Mivel elég szétszórt ember vagyok, így sok minden maradt az utolsó napokra, főleg mára. Ma nyerget veszek, mert ugye mégiscsak kényes helyen fogok ülni, nem mindegy, hogy min pihenek.
Ma meglátogatom még az unokahúgaimat, tegnap és előtte barátokkal beszélgettünk. Jöttek is a kérdések a barátoktól: mi lesz ha esik? Egyszerű volt a válasz, mint a faék: megázom. Az lesz. :) De minden ilyen naiv kérdésben valahol ott volt egy-egy apró jele annak, hogy kíváncsiak az emberek és talán aggódnak. Jöttek a visszajelzések is: jaaaaaj, de bevállalós vagyok, "én-ilyet-nem-mernék"-mondatok, én nem tudnám megcsinálni. Szerintem, ha én képes vagyok rá, akkor mindenki képes rá.
Igyekszem majd rávilágítani arra a nagyon egyszerű tényre, hogy a világ igenis egy jó hely lehet, és még mindig lehet itt egy még jobb világ, amelynek gyümölcseit nem csak mi, gazdagok (az EU-s országok többsége és az egyéb jóléti államok, valamint más országok elitje), hanem mindenki élvezheti, hiszen szabadon nő!
Tudom, hogy az emberekkel, akikkel találkozom majd (előre leszervezetten és teljesen spontán) olyanok lesznek, akiknek van mit mondaniuk a világnak. Érdemes meghallgatni az embereket, legyenek döntéshozók és hatalmasak, vagy kisebb láncszemek egy nagyobb gépezetben. Mindenkiben van ötlet és remény, amit igyekszem megtudakolni tőlük és megosztani Veletek. Meggyőződésem, hogy jó dolgokról már csak hallani is, olyan öröm, ami bearanyozhat egy napot vagy akárcsak egy órát. Nem kell sok a boldogsághoz: egy jó beszélgetés este a barátokkal, vagy az önkorlátjaink ledöntése (nekem múltkor sikerült és nem kellett hozzá csak egy bringa, egy olyan cél, ami tényleges kihívás: elérjem a vonatot, ami hazavisz és némi kitartás. Fantasztikus érzés volt, mert sikerült 5,5 óra alatt 110 kilométert menetfelszereléssel lebringáznom lelki nyomás alatt). Egy ilyen élmény testileg kicsit kimerít (megjegyzem egy órán belül teljesen rendjén voltam), de lelkileg olyan pluszt ad, ami utána hetekig kitart. Kívánom, hogy legyen ilyen élményetek minél több (akár egy beszélgetés okán, akár egy jó sportolást követően).
Ez még nem flow, ahhoz több kell, de ha helyesen csináljuk belépünk az áramlatba. Onnan pedig már csak élvezni kell a tekerést, a tájat és gyűjteni a tapasztalatot!
Holnap, ha van szabad wifi valahol Siófokon, akkor jelentkezem az első nap tapasztalataival :)!
Figyeljétek a facebookot, oda ma kerülnek fel képek a felszerelésről és persze majd az útról is, remélhetőleg napi rendszerességgel.
Dae

Kellemes napot Mindenkinek!