csalódás

Tegnap (szerda, végig arról lesz szó) valami borzalmas történt: az volt, hogy olyan keservesen haladtam a brigával: borzalmas utak, kései indulás, így időszűke; valamint a nagy forgalom miatt miulovban úgy dönöttem, megér nekem annyit a dolog (és nagyon bánom, elhihetitek!, csalódtam egy kicsit magamban, mert kifutottam az időből és nem úgy ment a kerék, mint én azt szerettem volna!), hogy vonatra szálljak. Sajnos az önérzetemen csorba esett. Nem is a forgalom vagy az idő hiány, hanem a világítás megoldatlansága miatt döntöttem úgy, hogy nem kockáztatok, ez most nekem csalódás, mert ilyen még nem volt velem. Későn indultam, magyarázhatnám a bizonyítványt, de nem teszem. Bécsből kikveverednem keserves volt...és gyűlöletes módon nemment a kerék, az utak helyenként nagyon durván sz'rok voltak, ami nem csak engem, de a bringát is megviseli. Pont Auztriában, kérdem én? Nagyon bánt a dolog, hogy vonatra ültem, de a biztonságomat féltettem.

Eddig nem volt velem ilyesmi, hiszen a bringán eddig csak sikerélményeim voltak, kudarc még sosem. Kérdem én mit lehet ezzel most tenni? Fel kell állnom a padlóról, az van, de k'rvára az van. Elnézést a szavakért, dühös vagyok magamra, hogy így megadtam ma magam. Pedig helyenként ment. Nem vagyok fáradt, egyszerűen Bécsből kijönnöm borzalmasan lassan (2 óra!) jött össze. Hozzá még a troll dombok és a szar utak...Szóval most itt ülök, és nem jó a világ, mert csalódtam magamban. Nem ezt ígértem sem Nektek, sem magamnak. Lett volna 105 percem 54 kmre, ami nem rossz, de ha mondjuk 3 órám lett volna (a ha-val kezdődő mondatokat sosem szerettem és hülye is vagyok, hogy ezt leírom) és magasabban áll a Nap, akkor megcsinálom.Erővel bírom és ez jó, kicsit görcsöltem ma, de nem vészesen. Tényleg ne volt bajom eddig az erővel, de ezt most elmaszatoltam, nem kicsit, hanem nagyon. Magamat ismerve ez a tüske egy ideig bennem marad, hiszen csalódást okoztam magamnak, és talán Nektek is. Hát ez van, ebből is kell tanulni, hiszen ilyen az élet. Nem vigasztal, hogy a vonat biztonságát élvezem és nem kell aggódnom a suhanó autók miatt..., mert valószínű nem ütöttek volna el...Persze sosem tudhatja az ember. Most már a baj megtörtént nálam, és amíg élek ez márpedig így is marad.

Napok óta nem alszom jól és az emésztésem sem a legjobb. Ennek ellenére az erőnlétemmel nincs gond, mondom ezt a mai nap tudatával az elmémben.

Mindjárt beérek Berclav-ba, ahol majd tovább írom a magam kis dolgait, addig is a legjobbakat, Dae

Ahelyett, hogy elérhettem volna a 19 38-s vonatot, most kénytelen leszek megismerni a Brelavot, hiszen sem a 20 06-as vonattal nem mehetek el. Szegény hostom biztosan egy idiótának tart, amiért nem érek oda időben. Basszus...ennyi erővel mehettem volna a bringával is, de neeeeeeem. De nem gond, ebből is tanulok. Sajnos, mivel ideges voltam, mert hülyére vett eddig a cseh vasút, ezért másokkal is ideges voltam, akikkel pedig nem kellett volna, no ez van, ezt kell szeretni, vagy sem :)

Most, hogy beltörődtem a sorsomba, ülök és ásványvizet iszom és szendvicset eszem, amit még Edi

csináltatott nekem. Nagyon figyelmes hiszen minden földi jó benne van: ubi, sajt, hús és vaj.

Most, hogy eszem sem jobb a közérzetem. Valahogy helyre kell a hibámat hoznom.

Mindenki követ el hibát. Itt most akkor lehet agyalni, hogy mit kell változtatnom. :)Miben kell jobbnak lennem. Most van az első? Holtpont. Talán így van...lesz ilyen. Nagy dolog nem történt, csak tőlem ez szokatlan, legalábbis a nyeregben. Itt is van szignál a vasúton, de a mávnál sokkal kedvesebb szerintem. Fonetikusan ezt mondja a néni: násztopicski csíszki, naviednyi odgyeszt, navtapicski csiszki...fogalmam sincs, hogy mit jelenthet, de felteszem, hogy vonat jön erre és erre a vágányra. Jobb dolgom nincs, mint ezen agyalni, szépen vagyok. :) A bringa jól bírja, most h így ránéztem, kedves kis jószág, szeretem. Megbízható, kíméletesen hajtom.

Ágnes ma befogad. Ő a couchom mára, holnapra még nem tudom mi lesz, de ha a tegnapi napból indulok ki, akkor valami faszaság! :)

Van nálam persze sátor is, így nincs nagy gond. Utána meg Petr esküvője. Örülök, nagyon. Most azt hiszem befejezem az írást, mert már mindent leírtam, ami eddig törpént velem.

Kellemes estét kívánok mindenkinek!

Dae

Wien

Vorgestern habe ich Ungarn verlassen, um die große Reise wirklich beginnen zu können. Da ich auch in Sopronkövesd gute Freunde habe, fiel es mir abissl schwer, Abschied zu genommen zu haben. Aber so ist das Leben, ich musste und auch wollte los. Ich hatte einen Termin bei fair trade österreich, bei der lieben Elke Schaupp (dazu noch später). Ich habe bis Sopron eine gute Zeit gehabt (20 km innerhalb von 40 minuten) also war ein bischen erleichtert, dass das Radeln immer noch wie geschmiert geht. Es gibt einen Radweg rund um den Neusiedlersee. Er ist recht empfelenswert. Er fürt durch Weinbaugebiete, also man kann eine gemütliche Radtour haben, ohne auf Sicherverzichten zu müssen. Wie gut ist das denn?! :)

Ich habe einige Videos geschossen, die kommen noch. Muss ich erst sie hochladen.

Ich habe die Polizei um Hilfe gebeten, sie haben mir den Weg gezeigt, wie ich am Besten nach Wien kommen kann. Sie haben gesagt, dass es über 60 km ist. Ich hatte bloß 2,5 Stunde zur Verfügung, und dachte ich schaffe es nie im Leben. Aber ein Schield kam zur Hilfe. Er hat mich fraf hingewiesen dass die Entfernung bloß 40 Km sind. Ich habe die B10 genommen, und es gabe eine lLandwirtschaftsstraße, dies war ein Metapfora für die Nachaltigkeit für mich. Ich stelle mir die Nachhaltigekit so vor, dass sie kein Verzicht, kein Muss, aber eine gute Alternative für die Zukunft ist. Ich meine: als ich neben der B 10 gefahren habe, ich konnte etwas vom Land sehen, ohne auf meine Sicherheit verzichten zu müssen. Dies war ein gutes Gefühl. Ausnahmsweise ich war pünktlich! Dies kommt nicht oft vor, vor allem nicht, wenn ich radle. :) Die liebe Elke, hat auch zugegeben, dass sie das nicht gedacht hätte, dass ich es pünktlich mit dem Rad schaffe. (Ich hatte auch meinen Zweifel). Von der Lieben Christina (Kristina?) habe ich Eistee und Früchte bekommen, und ich konnte endlich meinen Durst löschen. Hungrig war ich nicht, aber habe auch 2 Bananen verputzt :)

Dann begann das Interview: mein Diktiergerät spinnte, also jetzt schreibe ich das, ans mich erinnern kann, aber es ist einiges.

Elke hat Politik studiert, und mit der Entwickulngshilfe, hatte sie das Problem, was auch ziemlich viel bewegen: Der reiche Norden gibt dem Süden/Osten etwas von seinem Reichtum ab..., aber dabei bleibt das ja auch und die eigentliche Entwicklung findet nicht statt.

Wir haben uns über die Wirkung des FH/Ft unterhatlen. Ich habe das beinah vergfessen, dass es über das Finanzielle hinausgeht. :) Die Demokratie, sowohl in der Kleinbauern und Plantagenkooperationen, wie auch in dem Händel wird in der selben Augenhöhe geredet. Und die BauerInnen werden bis 50 % miteingenommen, was schon viel heisst! :)

Ich habe mal Elke drüber gefragt, wie es mit den Firmen aussieht, die sw konvetionelle, wa fair gehandelte Produkte anbieten. Ihre Antwort war klar: gut das es überhaupt solche Firmen gibt, die auch Ft in ihrSortiment aufgenommen haben. Zum Beispiel Spar und Pfanner, aber Nestlé bezieht für Kit-Kat Riegel Produkte (Kakao und vllt Zucker) aus fairem Händel. Ihr mögt Euch denken: okay green washing und bullshit. Ich meinte das auch so...Aber Elke hat ihre Meinung mir übertragen können, nämlich: für die Kleinbauern es ist nicht egal wie viel Sie verdienen. Und es ist Ihnen sowas vom egal, dass Spar und Nestlé auch konventionelle Produkte anbieten, wie sonst was. Also mit Fair Trade wird viel beweget, auch wenn wir es uns nicht merken und ggn die großen Firmen sind. Elke hat meine Augen irgendwie umlenken können und dies begriff ich erst jetzt.

Diese Reise prägt mich ja, und es ist schön zu erleben. Jeder ist anders. Ich bekomme zahlreiche Unterstützung von Euh. Ich laber nicht, es ist tatsächlich so. :) Also danke!!!

Zurück zum Gestern, Storm zog auf. Ich wollte ein Dach über meinen Kopf, und ich etwas Gesellschaft hätte ich auch ertragen können. Ich ging zur Touirst-Info. Ich habe Recherche begonnen. Als ich um Hilfe bat, wurde ich mit etwas Zweifel angesehn, als ich das sgate, das ich heute umsonst schlafen möchte. Ich habe einen WLAN-Zugang bekommen, so begann meine Suche nach ner Unterkunft. Es gibt in Wien zahlreiche Obdachlosenheime, leider brauchen wir sie. Ich bin auf die Idee gekommen, dass ich mein Gück in einem Kloster versuche, mal sehen. Der erste Stuft hört den Fraziskanern an. Ich habe geklingelt, keine Antwort...ich habe rumgeschrien, ohne Erfolg, als ich hörte, da tut sich was in der Waschküche. Ich habe den Priest angesprochen und fragte nach einem Platz, er ist zum Chef gegangen. Der kam auf mich zu, und sagte: wir haben kein Bett. Drauf hin: in der Waschküche passt mir vollkommen. So ging es hin und her (ich habe die Tischlerei und die Garage angefragt, wieder Ablehnung bekommen. Ich habe dem Pater Eduard erklärt, dass ich nichts weiteres als einen Platz möchte wo ich halt meine Iso-Matte und Schlafsack hinlegen kann, und das passt mir. Er verstand mein Bedürfniss schon gleich am Anfang. Er hat zu mir gesagt, dass er ihren (er vertritt ja 26 Menschen und dies mit 34!) Empfangsraum. So habe ich den schönsten Raum in dem Stift angeboten bekommen. :) Dies war erstens saugeil erleben zu dürfen (das kann nicht jeder sagen, dass er in einem solchen Raum geschlafen hat), und zweitens solches Vertrauen im Voraus bekommen zu haben. Er hat mit gefragt, ob ich Hunger habe. Erstmal habe ich nein gesagt, aber dann schrie mein Magen, und er hat für mich Wurst mit senf Brot, Käse und Bier vorbereitet. Wir haben un hingesessen, und ich hätte einen Riesenfehlern begann, wenn ich seine Frage, nämlich, dass er zu mir gesellen könne; abgelehnt hätte.Wir haben ein unterhaltsames und auch ein tiefes Gespräch, nach dem Mahl fragte mich, ob ich duschen wolle. Ja wäre es schon gut, den Staub, und Schweiß von mir abzuwaschen. Ich nahm eine angenehme Dusche konnte sogar mein Shirt und Hose waschen....Danach gingen wir zu „seinem” Lokal, der/das??? Euopa hieß (er hat in jedem Land, wo er gelbt hat, ein scholches/solchen Lokal, der/das Euopa hieß. (Ich bin mir ziemlich sicher, dass Lokal „das” als Artikel hat...). Er hat mir Bier und Zigarette geschenk, wer mich ja kennt, weisst die Person dass ich leicht zu verführen bin! :)

Wir haben ein zweites Gespräch gehabt, was auch ziemlich persöhnlich Sache enthielt, dementsprechen, was am Tisch besprochen wurde, blieb auch da.

Dennoch er hat ein Wort gesagt, das mir wieder einen Denkstoß gegeben hat. Die Welt als Schöpfung, bezeichnete er...Ich habe das Wort kaum benutzt, und war schon berührend, dies zu hören. Nicht das unsere Welt vom Gott (wie wir die göttliche Person immer nennen wollen...) erschaffen wurde, sondern. Bei mir ist das Punkt, dass wir die Welt nicht beherrschen, sondern sie als Geschenk für die Dauerleihe bekommen haben.

Ich war erfreut mit Edi eine Freundschaft geschloßen zu haben. Er hat zwei Sachen aus seinen albanischen Wurzeln behalten: der Wet von Freundschaft und von Gastfreundschaft. Wohl wahr! 

Die Freude über seine Gesellschaft, und über das Gekümmertsein können meine Worte nicht mal annährend beschreiben. Ich wünsche Euch nur, dass ihr solche Erfahrungen haben werdet und solche Menschen trefft, wie ich in Wien erleben durfte. Alles was wir brauchen ist eigentlich wenig: Essen, Trinken, Schalf etwas Sicherheit auf der physischen Ebene; und Menschen die sich um uns kümmern, und wir kümmern uns um sie, bzw. die Liebe zu erleben. All you need islove, to be loved and be carried. In dem Sinne verbleibe ich mit sportlichen Grüßen,

Dae

Bécs

Kedves Mindenki,

ma elhagytam az országot, azért, hogy megkezdődjék a valódi utazásom. Reggel kicsit tettem-vettem, majd átgurultam Bimbiéktől, Kardiékhoz. Ott egy kiadós reggeli után (előtte nem is voltam éhes) elindultam. Elég jól ment a kerék Sopron, onnantól kezdve viszont ragadtam. Gyönyörű tájakon jöttem keresztül, hiszen sokáig a fertő-tavi bringaúton jöhettem. Kicsiny falvak, a táj nyugodt, háttérben a tó. Gyönyörű volt. Nagyon jól ki van táblázva, csak ajánlani tudom az utat. Én a nyugati parton voltam, de bizonyosan mindegyk része szép-

Hál Isten ma is voltak kedves emberek útközben. Egy részén az útnak egy főút mellett haladtam és az út mellett kanyargot egy teljesen karban tartott mgi út. A tájat is láthattam, videókat is csinálhattam, haladtam és mindeközben nem kellett attól félnem, hogy elütnek. Valahogy így képzelem a fenntarthatóságot is: semmi lemondás, semmi kényszer, hanem valós alternatíva. :)

Kicsit izgultam, hogy időben a fair trade ausztriához és kedves Elkéhez érek-e. Csiszre de megvolt ;). Még kicsit vártam is hiszen telefonált, így még nekem kellett várnom. Hahaha. Mondta is, hogy nem gondoltam volna, hogy ilyen pontos vagyok. ;) Nos sikerült. Igaz, ehhez kellett az is, hogy összejönnek olyan dolgok, mint az elengedés: jöttem le a dombon és a fél útpályán építettek. Ilyenkor, ahogy szokás, két ember irányítja a forgalmat. Engem továbbengedtek így lendületben maradtam. :) Barátságos csengetéssel köszöntem meg a segítségüket.

Miután megérkeztem Bécsbe elmentem a fair trade ausztriához.

Kicsiny, de lelkes és hozzáértő csapat! Nagyon kedvesek voltak és igazán vendégszeretőek.

Megtudtam, hogy a nestlé kit-katja mögött mi áll: igazából green washing is, amennyire én látom; meg nem is. Nagyon sok emailt kapott a nestlé, valamint tiltakozókat is szép számmal..., így a kit-kat csokijukat fair trade-ben adják. Ez jó a termelőknek, kérdés mennnyire van ez a politika meggyőződésből.

Elke kiemelte, hogy a fizetés mellett a kisközösségi demokrácia éppen olyan fontos része a fair trade-nek, mint a fair trade prémium. Jó látni, hogy a termelők és a kereskedők ugyan annyira beleszólhatnak a dolgok folyásába :)))).

Hogy merre mehet a fair trade? Erre viccesen azt mondta, hogy a fair trade ausztriának az a lényege, hogy megszűnjön létezni, hiszen ez azt jelentené, hogy minden méltányosan van előállítva.

Megtudtam, hogy amit pénzt kapnak a címkéért, azt képzésre és az emberek érzékennyé tételére fordítják, ami örvendetes. Nem akarnak meggazdagodni, hanem csak megélni és azt jól. A parasztok sem akarnak milliárdosok lenni, csak annyit, hogy a gyermekeiknek jobb legyen, a szüleiknél.

Megkérdeztem, mi a véleménye, azokról a cégekről, akik saját logóval, vagy csak simán (logó nélkül) csinálják a méltányos kereskedelmet. Elke szerint mindenkinek megvan a maga helye a nap alatt. Megkérdeztem, hogy mi a véleménye, Európában lehet-e bevezetni a fair trade-t termelői szinten. Számára is ismert, amint mondta, hogy vannak nagyon nehéz helyzetben lévő emberek, de azt mondta, hogy ezzel ők nem foglalkoznak, de mindazonáltal érzékenyek a témára és igyekeznek segíteni.

Miután eljöttem Elkééktől szállást kellett keresnem. Hál Isten volt egy tourist info-s pont nyitva: ott megnéztem, hogy mi van ingyen: semmi, az van ingyen. Vadkempinget nem szabad adni, mint kiderült...Szóval akkor használjuk a fantáziánkat: couch surfing bukó, mert későn írtam volna. Tivadar barátomnak nem írtak vissza a bécsi barátai így az is leves...Akkor mi marad? Hajléktalan szálló vagy a kolostor. A bencések mennek a levesbe: 70 euró egy személy/szoba/éjszaka az sosem játszik. Mi van még??? Másik rend...az első cím az alig egy kmre fekvő ferences kolostor. Kis keresgélés után megtaláltam. Na igen ám de nincs hely...Ilyen a formám, de tudtam én ma mégis itt alszom majd. :)

Meggyőztem Edi-t (Eduárd az Olaszországban felnőtt, de albán származású és születésű) rendfőnököt, hogy nekem nem kell ágy, így megkaptam a rend bécsi kolostorának fogadó szobáját... :), ahonnan most is írok. Na ez a nem semmi! Kaptam vacsorát, lefürödtem, majd elmentünk sörözni. Eddig nem ittam még ferences pappal, de huhh. Egyig beszélgettünk, majd hazamentünk, de Bécs belvárosában nincsenek nagy távolságok. Ritka kellemes beszélgetést vezettünk, amiből pár mondatot kiragadnék: A reményért kell tenni, valamint a félelem ellen; mindig maradjunk embernek, éljük, meg Önmagunkat.

Örülök, hogy egy ilyen kedves és végtelenül szimaptikus emberrel tölthettem az estét. Kívánok mindenkinek szép napot!

Pár óra múlva indulok tovább Brno-ba. :)

Dae

die tour/ az út

bécs

kedves mindenki,

bécsben vagyok. mivel ma estére szállást kell néznem, ezért majd csak akkor fogom megírni a fair trade ausztriával való interjút, amikor lesz valamivel több időm. Ma gyönyörű tájakon jöttem át, amiről hamarosan lesznek videók és képek. a fenntarthatóság itt valóban alternatíva :)
tsók,

Dae

wien

hallo,

ich bin jetzt in wien, und habe grade fair trade österreich verlassen. da ich mich um eine unterkunft kümmern soll, schreibe ich den Bericht erst wenn ich einen vernünftigen wlan-zugang habe. :)
die nachhaltigkeit und damit das radeln in österreich echt eine gute alternative :)
mfg,

Dávid

Alsóörs-Sopronkövesd :)

ma 150 km-t tkertem nyolc óra alatt, holnap már irány bécs, ahol a fair trade ausztriánál teszek látogatást, arról bővebben írok majd, csók, Dae

ui.: ma újra barátoknál alhatok, ami annyira nagyon örvendeztet :)