wien

hallo,

ich bin jetzt in wien, und habe grade fair trade österreich verlassen. da ich mich um eine unterkunft kümmern soll, schreibe ich den Bericht erst wenn ich einen vernünftigen wlan-zugang habe. :)
die nachhaltigkeit und damit das radeln in österreich echt eine gute alternative :)
mfg,

Dávid

Alsóörs-Sopronkövesd :)

ma 150 km-t tkertem nyolc óra alatt, holnap már irány bécs, ahol a fair trade ausztriánál teszek látogatást, arról bővebben írok majd, csók, Dae

ui.: ma újra barátoknál alhatok, ami annyira nagyon örvendeztet :)

heute habe ich über 150 km geradelt binnerhalb von 8 stunden, bin erfreut und abissl stolz morgen abgehts nach wien zum fair trade österreich, freue mich schon drauf :)

pictures/bilder/képek

Ultrabalaton

Hallo Alle,

 also heute habe ich sowohl die Zeit, wie auch die Kraft und Möglichkeit den Blog weiterzuschreiben. Nach dem ich auf der Seite von Tamás Szücs teilgenommen habe, kann ich mich bei einem Freund von mir einen Tag lang ausruhen.

Gestern (Samstag es war unglaublich warm, aber eher schwül) die Läufer mussten mit der 40 Grad Celsius die Bekanntschaft machen...Es war in dem Sattel angenehm , uss ich gleich dzu sagen, dennoch die Läufer hielten (zumindest viele) die nicht aus... es gab in jedem 3en Kilometer einen Erfrischungsstation, aber auch dies konnte die Wärme nicht kompensieren.... Mein Läufer musste den Ultrabalathon bei dem 75 Km aufgeben...er konnte während des Rennens weder gut essen noch sich richtig erfrischen. Ich habe vor dem Rennen auch Magerprobleme gemacht, jedoch sie überwunde. Ich hatte Mitleid mit Tamás, weil es so stark das Rennen schaffen wollte. Ich musste nach Hause also. Um 6 Uhr am Abend fuhr ich los, mit 100 Km-Last in meinen Beinen. Schlußendlich kam ich gestern ggn halb 11 an, hatte Rück- und Fußschmerzen, dies war  übel.Ich hatte meine Nase bis oben gestrichen voll...aber diese negative waren nach meinem Abnedmal, so schnell sie kamen, auch wieder vorbei. Ich hatte einen erholsamen Schlaf und ein gutes Essen und ein Bierchen. 

Die Enttäuschung nach dem Rennen nahm seinen Abschied, was mich sehr erfreut hat, hatte ich einen Tag an die Erholung gewidmet. Ein Freund von mir Marci, und seine Freundin Dotti und ich haben wir eine Rad Rasstation besucht und haben uns gut gehen lassen. Es war schön nur zu chillen, die Weinschorle und die Sonne zu genießen :). 

Ich habe meine Hosen und Trickots gewaschen und morgen habe ich 133 Kmn zu fahren. Es wir abissl hügelig aber umso schöner, da die Landschaft etwas atraktiver und abwechslungsreicher wird. :)

Ach ja,  während des Rennens gab es mal schöne Momente, die mich sehr erfreut haben. Eine Radfahrerin, die einen Läufer begleitete hat ein Glas gekühltes Bier seinem Läufer gegeben. Dies war Nächstenleibe und Luxus pur. Ich meine der Läufer hat schon beinah das Rennen aufgegeben, aber sie wollte ihn irgendwie aufmuntern. Der Alkohol tat bestimmt net gut, aber alleine die Idee ist cool. Also Hut ab für die Frau :). Es war für mich begeisternd, wie viele Radfahrer, also Begleiter auf dem U-Balaton teilgenommen haben. Wir konnten abissl quatschen, was für meine Seele, wie eine Art Erfrischungsgetränk war. 

Auf meiner Heimfahrt habe ich ein Ehepaar aus Kalifornien getroffen, die gerade nach Keszthely wollten. Ich habe den beiden den Weg gezeigt. Sie wollen ihre Freunde in Zagrab besuchen, und brachen in München sie fuhren der Donau entlang, waren auch in Salzburg. Ich wünsche den beiden viel Glück.

So übermorgen beginnt das eigentliche Projekt, und werde so oft schreiben, wie ich kann. So lange verbleibe ich mit sportlichen Grüßen,

Dávid

ultrabalatonon

Kedves Mindenki,

pár napig nem voltam olyan állapotban, hogy írjak akár egy szót is. Ennek az volt az oka, hogy egy kedves ismerősömmel: Szücs Tamással, részt vettünk az ultrabaltonon (képek jönnek majd), ami minden energiánkat lekötötte.

A versenyre való felkészülést, sajnos teljesen keresztül húzta a majd' 40 Celsius-fok. Embertelen hőség volt, azt mondják, de én bringán nem viseltem rosszul, nem volt annyira kibírhatatlan meleg, de tény nem is fáztam. ;) Sajnáltam, hogy nem jött össze Tamásnak a futás. 75 kilométer ebben a hőségben így is olyan teljesítmény amire büszke lehet.

Csalódottság persze volt, és hazudnék, ha azt mondanám nem zavart, de sajnos ezt a döntést meg kellett hoznunk, hiszen az egészsége Tamásnak ilyen melegben kockára lett téve.

Hogy pozitív élményekről is írjak, hiszen sok volt: ilyen sok kerékpárost (kivált a futók kísérői) ritkán láttam. Jó volt beszélgetni olyan emberekkel, akik hozzám hasonló szituációban voltak, mert azonos események értek minket és ezért rögvest volt, mit mondanunk egymásnak. Patetikus és giccses lenne azt mondani, hogy bajtársak voltunk, de volt valami közösségi érzete a találkozásoknak, ami nekem sok erőt adott.

Volt például egy hölgy, aki egy Józsi nevű futót kísért. Józsi meglehetősen elfáradt, és a kísérője hozott neki bringával egy pohár sört! Ez a valódi luxus, hogy utánad hozzák a sört, vagy bármit amire szükséged van, mindegy, hol is vagy. Jó volt ilyet látni: emberségből a kerékpáros kísérő mindenképpen jeles :)!!!

Miután Tamástól elváltam visszatekertem Alsóörsre, ahol egy kedves barátomnál és családjánál aludtam. Valahogy ez a szeretet: megvártak, amíg megérkeztem ennem adtak és utána meghallgatták, hogy mi a bajom és megkérdezték miben tudnának segítségemre lenni. Szeresd felebarátodat, mint magadat. Valami ilyesmire gondolhatott Jézus, azt hiszem. Jó volt megélni az ilyesfajta törődést, különösen azért, mert a nap végére nagyon megfáradtam: 185 kilométert tettem meg, ami nem kevés, kivált, ha az ember folyamatosan nyeregben van, nem volt könnyű, de sikerült elérnem, amit kitűztem magam elé. Önmagunk megéléséről és a belső, magunkat formáló korlátok ledöntéséről szól a projekt, hogy merj nagyot látni és azt megvalósítani. Tegnap sikerült, ennek árát meg is fizettem: fájó hát, fájó talp, valamint fenék (a nyereggel valami kezdenem kell). Örültem, hogy ma (vasárnap) nem kell tekerni és kicsit lehet pihennem. :) Átgurultunk a Guruljon az élet nevezetű bringás pihenőhelyre, ahol nagyon finom részben helyi termékeket lehet enni. Ha Csopak után mentek Balatonfürednek érdemes betérnetek, hiszen meg is szállhattok, nagyon finom ételek és italok, valamint pár jó szó vár Titeket, ahogy ma minket is. :)

Az ultrabalatonon összes ismerkedtem Novák Ádámmal, aki egy olyan cégben dolgozik (a szülei a tulajdonosok), amely Magyarországon carbon-anyagú (szénszálas) rekumbenseket (fekvőkerékpárt) gyártanak Balatonfűzfőn. Abban maradtunk, hogy a nyár végén felkeresem az üzemet és megnézem, hogy gyártanak egy „vidéki” üzemben csúcstechnológiás kerékpárt. Ádám eleve nagyon szimpatikus, ami csak tovább erősíti azt, hogy meg szeretném ismerni a céget. Pénteken még kis is próbáltam egy ilyen fekvőbringát. Különös érzés hajtani, kicsit szoknom kellene, hogy jól tudjam használni, de szerintem meg tudnám szokni.

Holnap irány Sopronkövesd, ahol lesz egy kevés pezsgőzés, hiszen újra (mint tegnap és ma) kedves emberekkel, közeli barátommal és családjával fogok találkozni, helyesebben rögvest kettővel, hiszen Deák „Bimbi” Máté mellett Kardos „Kardi” Gábort is meg fogom látogatni. Gáborékat régen láttam jó lesz újra találkozni velük. :)

Ma még itt vagyok Leitold Marciéknál, akiknek elbűvölő a családja, aminek egyik legjobb bizonyítéka, hogy az édesanyja, Emese azt mondta ma reggelinél, hogy otthon vagyok, üljek csak le, ő kiszolgál. Jól esett, hiszen kevés ennyire kedves és közvetlen emberrel találkoztam mostanság. Mindig szívesen vagyok itt. :)

Most megyek, mert éhes vagyok és mindjárt ebéd lesz.

Jelentkezem amikor tudok.

Kellemes mindenjót,

Dae

der erste Tag

Hallo Miteinander, 

gestern war es soweit. Wir haben die ersten Kilometern hinter uns gebracht. Die Mehrzahl weist auf einen Bekannter (eigentlci ferner Vewandte) hin, der von Pécs bis nach Siófok (Balaton, Plattensee, je nach dem). mich begleitet. Wir haben mehrmals eine Pause eingelegt, was ich nicht bereut habe. Mein Sattel ist neu, dementsprechen, tut der Unterebereich ab und an mal weh. Egal, Hauptsache, endlich bin ich ja unterwegs.

Was Bálint betrifft. Ich war erfreut, dass ich die ersten Kilometern nicht alleine schaffen musste und war stolz auf ihn, da er seit bloß einem Monat ein Rad besitzt und gleich mitgekommen war. Unglaublich, wahr? Ich meine, er hat 120 Kmn binnerhalb von 10 Stunden geradelt durch die Hügellandschaft. Seine längste Strecke bis gestern war: von Pécs bis nach Nagykozár (20 Kmn), also schon eine steile Steigerung. Darum gehts bei mir. Er hatte seinen Zweifel (seine Mutti, und Vater) ja auch, und wollten ihn aufhalten. Aber er hat es doch geschafft. Darauf kann er recht stolz sein und diese Kraft und Andenken, kann er ja durch die Alltage weiterhelfen, wenn er Selbsthilfe braucht, reicht vielleich an den gestrigen Tag nur denken, und er wird ja wissen, dass er alles schaffen kann, was er wirklich will. :))) Ich bin froh, dass ich ihn eingeladen habe, und ihm helfen konnte, als er vor 30 Kmn vor dem Ziel aufgeben wollte.

Gestern habe ich auch ein Geschenk erhalten: ich konnte meine lieben Verwandt treffen! Mit Anikó, Attila, Bence und Maci haben wir uns rein in den Abend geredet und abissl gegessen und getrunken haben wir ja auch. 

Heute muss ich nur 60 Kmn belegen...also kein Ding und morgen aufgeht's zum Ultrabalathon. Ich begeleite einen guten Bekannten von mir, der rund um unseren Balaton laufen wird. 

Ich melde mich wieder, sobald ich kann,

Dávid