Indulás előtti nap
Holnap ilyenkor már vígan suhanok valahol Pécs utcáin, hogy megkezdjem az utazásomat, Európában. Kis félsz és feszültség szorul az örömbe, de nem hagyom, hogy felülkerekedjenek a negatív érzelmek. A túra célja mégiscsak az lenne, hogy jó legyen a világ, az meg negatív beállítottsággal nem megy. :) Nincsen sem erőltetett mosoly, sem pedig feszültség. A háztartásra ugyanakkor valamiféle csendes készülődés telepszik rá. Régi ismerősként toppant be egy hete, amikor tudatosult, hogy unokatestvérem, Dani után most én vagyok a soros, aki útra kel. A feszültség és a várakozás kéz a kézben jelentek meg és hol az egyik, hol a másik jut szóhoz. Főleg a várakozás beszél és biztat, hogy nem lesz itt semmi gond. Nos: annyit tudok csak mondani: legyen igaza! Mivel elég szétszórt ember vagyok, így sok minden maradt az utolsó napokra, főleg mára. Ma nyerget veszek, mert ugye mégiscsak kényes helyen fogok ülni, nem mindegy, hogy min pihenek.
Ma meglátogatom még az unokahúgaimat, tegnap és előtte barátokkal beszélgettünk. Jöttek is a kérdések a barátoktól: mi lesz ha esik? Egyszerű volt a válasz, mint a faék: megázom. Az lesz. :) De minden ilyen naiv kérdésben valahol ott volt egy-egy apró jele annak, hogy kíváncsiak az emberek és talán aggódnak. Jöttek a visszajelzések is: jaaaaaj, de bevállalós vagyok, "én-ilyet-nem-mernék"-mondatok, én nem tudnám megcsinálni. Szerintem, ha én képes vagyok rá, akkor mindenki képes rá.
Igyekszem majd rávilágítani arra a nagyon egyszerű tényre, hogy a világ igenis egy jó hely lehet, és még mindig lehet itt egy még jobb világ, amelynek gyümölcseit nem csak mi, gazdagok (az EU-s országok többsége és az egyéb jóléti államok, valamint más országok elitje), hanem mindenki élvezheti, hiszen szabadon nő!
Tudom, hogy az emberekkel, akikkel találkozom majd (előre leszervezetten és teljesen spontán) olyanok lesznek, akiknek van mit mondaniuk a világnak. Érdemes meghallgatni az embereket, legyenek döntéshozók és hatalmasak, vagy kisebb láncszemek egy nagyobb gépezetben. Mindenkiben van ötlet és remény, amit igyekszem megtudakolni tőlük és megosztani Veletek. Meggyőződésem, hogy jó dolgokról már csak hallani is, olyan öröm, ami bearanyozhat egy napot vagy akárcsak egy órát. Nem kell sok a boldogsághoz: egy jó beszélgetés este a barátokkal, vagy az önkorlátjaink ledöntése (nekem múltkor sikerült és nem kellett hozzá csak egy bringa, egy olyan cél, ami tényleges kihívás: elérjem a vonatot, ami hazavisz és némi kitartás. Fantasztikus érzés volt, mert sikerült 5,5 óra alatt 110 kilométert menetfelszereléssel lebringáznom lelki nyomás alatt). Egy ilyen élmény testileg kicsit kimerít (megjegyzem egy órán belül teljesen rendjén voltam), de lelkileg olyan pluszt ad, ami utána hetekig kitart. Kívánom, hogy legyen ilyen élményetek minél több (akár egy beszélgetés okán, akár egy jó sportolást követően).
Ez még nem flow, ahhoz több kell, de ha helyesen csináljuk belépünk az áramlatba. Onnan pedig már csak élvezni kell a tekerést, a tájat és gyűjteni a tapasztalatot!
Holnap, ha van szabad wifi valahol Siófokon, akkor jelentkezem az első nap tapasztalataival :)!
Figyeljétek a facebookot, oda ma kerülnek fel képek a felszerelésről és persze majd az útról is, remélhetőleg napi rendszerességgel.
Dae
Kellemes napot Mindenkinek!
2012. június 26., kedd
2012. április 8., vasárnap
medvehagyma
Kedves Mindenki,
az elmúlt nap tartogatott nem egy, cserébe elég sok meglepetést... Volt itt minden, mint Karácsonykor. Elhatároztuk ketten, hogy eső idő, szél és hegy oda, mi márpedig áttekerünk Orfűre. Magammal vittem a Vaude-kabátomat, de olyan klasszul melegített, hogy levettem, mert izzadni nem akartam. A bringaút nagyon szép helyeken megy keresztül, a természet meghálálta, ha szabad így mondani, megajándékozott minket, azért, mert ki mertünk menni a körülmények ellenére. Nem volt szűkmarkú az biztos! Egyrészt a reggeli eső szépen eltűnt és a cseppek az égben maradtak. A bringaút nagyon tiszta volt, alig voltak sárátfolyások, vagy gallyak. A hőmérséklet is elég stabilan volt 15 fok környékén, szóval minden amellett szólt, hogy kellemes legyen a nap. A táj szépségéhez nem kicsit járultak hozzá a mecseki lankák, a madárfütty és a medvehagyma semmivel össze nem téveszthető illata, így még a hegymenetet is könnyebben viseli az ember.
Megérkeztünk Orfűre egy óra tekerés után, igazán nem volt sok, és a környezet gyönyörű volt.
Útközben egy tábla felhívta a figyelmünket arra, hogy van egy helyi termelő vásár. Eldöntöttünk: odamegyünk! Bizodalmunk volt ugyanis, hogy ott mérnek majd jóívű magyarhertelendi házi sört. Az út az Orfűi tó partján vezetett, ahol pár horgász és kacsa mellett haladtunk a legnagyobb békében. Jó volt látni, hogy a kissé hűvös, de sportolásra pont megfelelő időben nem mi vagyunk az egyetlenek, akik kint vannak a természetben.
Miután megtudtuk, hol van Kovácsszénája (Tekeres után, attól kicsit Északra) semmi sem állíthatott meg minket, pedig nem volt könnyű. Mókás volt, mert olyan kis magyaros volt a történet: két falu között félútig a bringaút megépítve, onnan pedig: igen...SÁRTENGER. A kellemes erdei ösvény az elő napi esőzések miatt elég saras lett. Nem vagyunk mi öltönyben (ezt kissé egyszerűbben fogalmaztuk meg, de ami a túrán történik az ugye ott is marad!), így nem hagytuk magunkat! Meg is érte: az út ezen része volt a legviccesebb. Engem, mint hívő aszfalt kerékpárost lenyűgözött milyen jó dolog felázott és csúszós terepen tekerni. Nagy móka volt és én nagyon élveztem minden egyes perecét. :) A szénási tóban megfürdettem hűséges útitársamat és életem egyetlen kétkerekű szerelmét. Miután csak elviselhető mértékben voltunk mocskosak: mi kétlábúak a kitépet vizes fűvel igyekeztünk "megmosakodni"- mérsékelt sikerrel. Kellemes és szépen rendben tartott kis házak egyikében megtaláltuk a vásárt. Én - az eső ellenére - nagyobb ra számítottam. Ami azonban méretben hiányzott megvolt minőségben és vendégszeretetben. Amikor a környékbeli emberek meghallották, hogy honnan jöttünk és melyik úton jóindulató mosollyal fogadtak és remélték, hogy "ugye nem lettek nagyon sárosak". Láttak volna minket 15 perccel azelőtt, akkor a kérdésük, úgy mond, felesleges lett volna, mert sárosak voltunk, nem kicsit, cserébe eléggé. Ilyen a magyar falusi spa, iszappakolás 5000 forintért?! Ugyan kérem fél óra az erdőben és többet nem is kell mondanom...:) Mivel a medvehagyma mifelénk nő, mint tavasszal az életkedv, ezért sok olyan helyi termék volt, ami ezt a zöld kincset használta fel. Péter például nagyon finom sajtokat készített. Amikor meghallotta, hogy mi bringával adtuk, rögvest egy szép szeletet adott nekünk az útra. Innen jelentem: fantasztikus íze volt. Annak ellenére ettem, hogy elvileg tejterméket nem ehetek. Nem bántam meg na. Volt még medvehagymás cipó, kecsketejjel készült szappanok, és, és, és CSALÁNSÖR, ami az egyik helyi szerint pszichedelikus hatással bír. Nem tudom...rám 3 deci nem volt ilyen hatással, de lehet bennem van a hiba. Mindenegyre azt mondom: annak ellenére vállalható a dolog, hogy édes. Inkább egy radler jellegű sört képzeljetek el...Nem rossz, ez, de a csalán íz annyi volt benne szerintem, mint egy tégely Erős Pistában a kegyelem a gyomrunk iránt. Ennek ellenére bátran igyatok, ha találtok ilyesmit, unikális! :)
Hazafelé már másik úton jöttünk: aszfalton, ami kellemes lankás tájon vitt minket és az út is csak annyit emelkedett, amennyit feltétlen kellett. Az autósok barátságosak és nyugodtak voltak: a hely varázsa tette talán! Abaligeten kaptam egy defektet...á nagy baj nincs, gyorsan kicserélem és már megyünk is tovább. Az útitársam, akinek én voltam a vízhordója, elmondása szerint, vissza kellett, hogy forduljon. Gyorsan kerített nekem egy autópumpát, amiért innen is hálám a szombat delét értünk megszakító kedves szakállas úrnak! Kicseréltem a belsőt: felfújom, éppen tenném a helyére kereket: ereszt. Nem pánikolunk! Van mááááásik: oké, ez jó lesz. Pumpaúr vissza, tekerünk. Én kiálltam a nyeregből. Kb egy-két km után érzem: ez itt még annál is laposabb, mint, ahogy feltettem. Remek! Nem gond, nem állunk meg, hallottam én már czifrábbat is, hazagurulok így. Azt kell mondanom: nem olyan vészes. Tehát, ha széles határban ilyen döntést kell meghoznotok, akkor semmi gond. Adjátok neki, nem lesz baj! Oks, persze kicsit szokatlan és a komfort érzet sem 5 csillagos, de kérem alázatosan, adható a dolog! Kb 5 kmen kaptam 500 métert, ami, számomra, teljesen vállalható különbség, adott körülmények között. Lefelé persze sokkal többet: ahol máskor suhanok (45 km/h az erdei bringaúton nekem már az) ott most csak cammogtam: 25 km/h. Így jöttem haza, sok élménnyel, elég mocskosan. :)
Régen élveztem ennyire a bringát és csak remélni tudom, hogy NEKTEK még ennél is jobban telt a szombatotok, vagy nyeregben, vagy otthon, barátoknál, akárhol, bárhol! :)
Most megyek, mert keddre ígértem Kölnbe egy levelet, amit elő kell készítenem, de erről majd később. Kellemes mindent kívánva és áldott maradék Húsvétot, Dae
az elmúlt nap tartogatott nem egy, cserébe elég sok meglepetést... Volt itt minden, mint Karácsonykor. Elhatároztuk ketten, hogy eső idő, szél és hegy oda, mi márpedig áttekerünk Orfűre. Magammal vittem a Vaude-kabátomat, de olyan klasszul melegített, hogy levettem, mert izzadni nem akartam. A bringaút nagyon szép helyeken megy keresztül, a természet meghálálta, ha szabad így mondani, megajándékozott minket, azért, mert ki mertünk menni a körülmények ellenére. Nem volt szűkmarkú az biztos! Egyrészt a reggeli eső szépen eltűnt és a cseppek az égben maradtak. A bringaút nagyon tiszta volt, alig voltak sárátfolyások, vagy gallyak. A hőmérséklet is elég stabilan volt 15 fok környékén, szóval minden amellett szólt, hogy kellemes legyen a nap. A táj szépségéhez nem kicsit járultak hozzá a mecseki lankák, a madárfütty és a medvehagyma semmivel össze nem téveszthető illata, így még a hegymenetet is könnyebben viseli az ember.
Megérkeztünk Orfűre egy óra tekerés után, igazán nem volt sok, és a környezet gyönyörű volt.
Útközben egy tábla felhívta a figyelmünket arra, hogy van egy helyi termelő vásár. Eldöntöttünk: odamegyünk! Bizodalmunk volt ugyanis, hogy ott mérnek majd jóívű magyarhertelendi házi sört. Az út az Orfűi tó partján vezetett, ahol pár horgász és kacsa mellett haladtunk a legnagyobb békében. Jó volt látni, hogy a kissé hűvös, de sportolásra pont megfelelő időben nem mi vagyunk az egyetlenek, akik kint vannak a természetben.
Miután megtudtuk, hol van Kovácsszénája (Tekeres után, attól kicsit Északra) semmi sem állíthatott meg minket, pedig nem volt könnyű. Mókás volt, mert olyan kis magyaros volt a történet: két falu között félútig a bringaút megépítve, onnan pedig: igen...SÁRTENGER. A kellemes erdei ösvény az elő napi esőzések miatt elég saras lett. Nem vagyunk mi öltönyben (ezt kissé egyszerűbben fogalmaztuk meg, de ami a túrán történik az ugye ott is marad!), így nem hagytuk magunkat! Meg is érte: az út ezen része volt a legviccesebb. Engem, mint hívő aszfalt kerékpárost lenyűgözött milyen jó dolog felázott és csúszós terepen tekerni. Nagy móka volt és én nagyon élveztem minden egyes perecét. :) A szénási tóban megfürdettem hűséges útitársamat és életem egyetlen kétkerekű szerelmét. Miután csak elviselhető mértékben voltunk mocskosak: mi kétlábúak a kitépet vizes fűvel igyekeztünk "megmosakodni"- mérsékelt sikerrel. Kellemes és szépen rendben tartott kis házak egyikében megtaláltuk a vásárt. Én - az eső ellenére - nagyobb ra számítottam. Ami azonban méretben hiányzott megvolt minőségben és vendégszeretetben. Amikor a környékbeli emberek meghallották, hogy honnan jöttünk és melyik úton jóindulató mosollyal fogadtak és remélték, hogy "ugye nem lettek nagyon sárosak". Láttak volna minket 15 perccel azelőtt, akkor a kérdésük, úgy mond, felesleges lett volna, mert sárosak voltunk, nem kicsit, cserébe eléggé. Ilyen a magyar falusi spa, iszappakolás 5000 forintért?! Ugyan kérem fél óra az erdőben és többet nem is kell mondanom...:) Mivel a medvehagyma mifelénk nő, mint tavasszal az életkedv, ezért sok olyan helyi termék volt, ami ezt a zöld kincset használta fel. Péter például nagyon finom sajtokat készített. Amikor meghallotta, hogy mi bringával adtuk, rögvest egy szép szeletet adott nekünk az útra. Innen jelentem: fantasztikus íze volt. Annak ellenére ettem, hogy elvileg tejterméket nem ehetek. Nem bántam meg na. Volt még medvehagymás cipó, kecsketejjel készült szappanok, és, és, és CSALÁNSÖR, ami az egyik helyi szerint pszichedelikus hatással bír. Nem tudom...rám 3 deci nem volt ilyen hatással, de lehet bennem van a hiba. Mindenegyre azt mondom: annak ellenére vállalható a dolog, hogy édes. Inkább egy radler jellegű sört képzeljetek el...Nem rossz, ez, de a csalán íz annyi volt benne szerintem, mint egy tégely Erős Pistában a kegyelem a gyomrunk iránt. Ennek ellenére bátran igyatok, ha találtok ilyesmit, unikális! :)
Hazafelé már másik úton jöttünk: aszfalton, ami kellemes lankás tájon vitt minket és az út is csak annyit emelkedett, amennyit feltétlen kellett. Az autósok barátságosak és nyugodtak voltak: a hely varázsa tette talán! Abaligeten kaptam egy defektet...á nagy baj nincs, gyorsan kicserélem és már megyünk is tovább. Az útitársam, akinek én voltam a vízhordója, elmondása szerint, vissza kellett, hogy forduljon. Gyorsan kerített nekem egy autópumpát, amiért innen is hálám a szombat delét értünk megszakító kedves szakállas úrnak! Kicseréltem a belsőt: felfújom, éppen tenném a helyére kereket: ereszt. Nem pánikolunk! Van mááááásik: oké, ez jó lesz. Pumpaúr vissza, tekerünk. Én kiálltam a nyeregből. Kb egy-két km után érzem: ez itt még annál is laposabb, mint, ahogy feltettem. Remek! Nem gond, nem állunk meg, hallottam én már czifrábbat is, hazagurulok így. Azt kell mondanom: nem olyan vészes. Tehát, ha széles határban ilyen döntést kell meghoznotok, akkor semmi gond. Adjátok neki, nem lesz baj! Oks, persze kicsit szokatlan és a komfort érzet sem 5 csillagos, de kérem alázatosan, adható a dolog! Kb 5 kmen kaptam 500 métert, ami, számomra, teljesen vállalható különbség, adott körülmények között. Lefelé persze sokkal többet: ahol máskor suhanok (45 km/h az erdei bringaúton nekem már az) ott most csak cammogtam: 25 km/h. Így jöttem haza, sok élménnyel, elég mocskosan. :)
Régen élveztem ennyire a bringát és csak remélni tudom, hogy NEKTEK még ennél is jobban telt a szombatotok, vagy nyeregben, vagy otthon, barátoknál, akárhol, bárhol! :)
Most megyek, mert keddre ígértem Kölnbe egy levelet, amit elő kell készítenem, de erről majd később. Kellemes mindent kívánva és áldott maradék Húsvétot, Dae
Die letzten Tage
Hallo Miteinander,
nach langer Zeit melde ich mich wieder. Jetzt geschah schon einiges, wovon ich euch berichten soll. :)
Nun ja: Frühling is eingebrochen, ihr könnt dies selbst merken, die Tage werden wärmer, die Vögel singen, und begrüßen die Welt.
Es blüht und die Natur zeigt uns ihre schöne Seite. (Im Winter hat sie mal den kalten Schuletr gezeigt, so freue ich mich umso mehr für jede Minute, die ich im Grünen verbringen kann.)
Mit der Natur erweckt in vielen von uns die Kraft und Wille wieder, um uns etwas zu bewegen. Zumindest dies lässt sich festellen, Tag für Tag an den Straßen von Pécs, oder um den See herum, bei dem ich neulich jogge.
Na ja, was die Natur von sich schafft, schaffe ich nur mit einer großen Portion Motivation. Ich hasse es zwar, mich durch die Landschaft durchzuquälen, aber nach dem ich meine 5 Kmn hinter mich gebracht habe, ffühle ich mich besser. Also, was die tägliche Bewegung betrifft, sind meine Gefühle ambivalent. Ich muss mich quasi zur Strecke zwingen, aber ich schaffe es. Ich denke immer: wenn Du dich net bewegst, wer wird für dich es machen? Woher wirste Kraft und Audauer auf der großen Tour haben?. Mit dieser Denkspielerei schaffe ich meistens, und wenn ich fertig bin, bin zufrieden. Ich versuche ja, auch bewusster zu essen, zum Beispiel kein Bier, obwohl die Champions League gerade läuft, bleibe ich trocken, und traniere fleißig. :) Die Freude von täglichen Joggen lässt auf sich warten, aber ich habe Geduld. Aber in der Natur zu joggen ist bezaubernd. Ich habe das Glück am Rande der Stadt zu wohnen. Nicht weit weg von uns ist gibt es zwei Seen. ISNgesamt sind die 5 Kmn, die ich schaffe, locker nicht, aber immerhin, ohne große Probleme. Also ich bin bereits in der Vorbereitungsphase. :) Es dauert nicht mehr lang: nicht mal 100 Tage! :)
Also wenn ihr die Möglichkeit habt, bitte geht joggen. Es ist wunderbar, man hat nach kurzer Zeit mehr Spass in den Alltagen, und Ausdauer, und Spass am Leben und a Joggen, aber die 2-3 Wochen muss man halt durch. :)
Und das Beste kommt zum Schluß (guter Film, echt empfelenswert), und diese Aussege passt zum heutigen Tag ja auch. Ich habe mich um ein Reisestipendium beworben, und es auch erhalten. Der Geschmack des Sieges ist süß, so bin ich halt froh!
Gestern haben wir (ein Kumpel und ich) eine kleine Radtour gemacht. Es hat abissl geregnet, und war auch etwas kühler, als in den letzten Tagen, aber wir ließen und net abschrecken. So haben wir uns gegen 9 30 auf den Weg nach Orfű gemacht. Dieses Dorf liegt in einem Tahl auf der anderen Seite des Berges. Ungefähr 40 km, hin und zurück. Wir haben eine gute Stunde bergaufwärts gefahren, und dies war anstrengend und schön. Der Radweg führt durch den Wald, wo der Geruch vom Bärlauch und Gesang von Kleinvögeln uns erwartet hat. War ein recht gutes Gefühl, dank dem Regen es war angenehm schwül, perfekt zu fahren. Wir haben unterwegs einen Schild gesehen, der uns von einem Lokalen Bauernmarket informiert hat. Nach einer kurzen Suche haben wir den Weg von Orfű nach Kovácsszénája (Heu vom Schmied, wenn ich den Namen des Dörfchen übersetzen wolle) gefunden. Der Rad weg wurde nur halbwegs angefertigt, und ja... es mar matschig, treckig, und ich hatte Spass am fahren (Ich glaub mein Kumpel auch). Ich meine, obwohl ich pitsch naß war und treckig wie ein Schwein, die Fahrt durch den Wald zwischen Orfű und Kovácsszénája war einfach genial. Wir sind ab und an gerutsch, und alles mögliche, aber nach ner halben Stunde sind wir treckig aber ohne Beinbruch gut angekommen. Es gab einen See, in dem wir die Räder etwas abwaschen konnten. (Sah schon lustig aus...) Dann ab zum Markt. Da haben wir eigentlich gedacht, dass es Bier vom Magyarhertelend geben wird. Es gab keines, dafür haben wir Brenneselbier getrunken, und dies war: interessant. Schmeckte nach einem Radler, also wenig Alchohol und sehr süß. Erfrischend war es jedenfalls. Ich habe einen der lokalen Bauern sprechen können, der göttliche Käsen macht. War der Wahnsinn: Käse mit Bärlauch, Kümmel, oder Salz oder ganz pur...war perfekt. Als er (Péter) erfuhr, dass wir geradelt sind, schnekte uns Käse. Hoffentlich kann ich noch vor der Tour aufsuchen! :) Die anderen Bauern haben verschiedene Produkte, wie Seife, Brot mit Bärlauch (das ist Saison zur Zeit), Levandel mit veschiedenen Formen, usw. mitgebraucht, also der Markt war klein, aber gemütlich.
Auf der Heimfahrt sind wir einen anderen Weg gefahren, und was ich am maisten gefürchtet habe...Panne. Kein Ding dachte ich: schließlich die Wolken sind weg, und die Sonne hat abissl Wärme. Ich hatte alles dabei, was ich gebraucht habe. Mein Kumpel hat um eine Pumpe geboten, also schien alles perfekt. Der erste Schlauch, den ich montiert habe, hatte auch eine Panne. (Toll dachte ich mir!) Der Zweite schien perfekt zu sein, so konnten wir nach einer 30-45 minütigen Pause wieder losfahren. Nach 2 Kmn habe ich festgestellt, dass mein Reifen wiederum platt ist. Da ich keinen anderen Schlauch hatte, entschied ich, auf dem Felgen nach Hause zu radeln. Ich muss EUCH sagen, dies ist möglich!!! Etwas ungewohnt, und nicht bequem, aber machbar. Also solltet ihr ne Panne haben, und weit und breit keine Hilfe kriegen, keine Sorge! :)
Also im Endeffekt der Tag war sehr schön, und habe die Fahrt unabhängig von der Panne genoßen, wie lange nicht! :) Echt empfelenswert. Bitte lasst ihr EUCH nicht vom Wetter abschrecken, lohnt sich nicht! :)
Ich wünsche euch ein schönes Osternfest, und viel Spass an der Bewegung! :)
Dávid
nach langer Zeit melde ich mich wieder. Jetzt geschah schon einiges, wovon ich euch berichten soll. :)
Nun ja: Frühling is eingebrochen, ihr könnt dies selbst merken, die Tage werden wärmer, die Vögel singen, und begrüßen die Welt.
Es blüht und die Natur zeigt uns ihre schöne Seite. (Im Winter hat sie mal den kalten Schuletr gezeigt, so freue ich mich umso mehr für jede Minute, die ich im Grünen verbringen kann.)
Mit der Natur erweckt in vielen von uns die Kraft und Wille wieder, um uns etwas zu bewegen. Zumindest dies lässt sich festellen, Tag für Tag an den Straßen von Pécs, oder um den See herum, bei dem ich neulich jogge.
Na ja, was die Natur von sich schafft, schaffe ich nur mit einer großen Portion Motivation. Ich hasse es zwar, mich durch die Landschaft durchzuquälen, aber nach dem ich meine 5 Kmn hinter mich gebracht habe, ffühle ich mich besser. Also, was die tägliche Bewegung betrifft, sind meine Gefühle ambivalent. Ich muss mich quasi zur Strecke zwingen, aber ich schaffe es. Ich denke immer: wenn Du dich net bewegst, wer wird für dich es machen? Woher wirste Kraft und Audauer auf der großen Tour haben?. Mit dieser Denkspielerei schaffe ich meistens, und wenn ich fertig bin, bin zufrieden. Ich versuche ja, auch bewusster zu essen, zum Beispiel kein Bier, obwohl die Champions League gerade läuft, bleibe ich trocken, und traniere fleißig. :) Die Freude von täglichen Joggen lässt auf sich warten, aber ich habe Geduld. Aber in der Natur zu joggen ist bezaubernd. Ich habe das Glück am Rande der Stadt zu wohnen. Nicht weit weg von uns ist gibt es zwei Seen. ISNgesamt sind die 5 Kmn, die ich schaffe, locker nicht, aber immerhin, ohne große Probleme. Also ich bin bereits in der Vorbereitungsphase. :) Es dauert nicht mehr lang: nicht mal 100 Tage! :)
Also wenn ihr die Möglichkeit habt, bitte geht joggen. Es ist wunderbar, man hat nach kurzer Zeit mehr Spass in den Alltagen, und Ausdauer, und Spass am Leben und a Joggen, aber die 2-3 Wochen muss man halt durch. :)
Und das Beste kommt zum Schluß (guter Film, echt empfelenswert), und diese Aussege passt zum heutigen Tag ja auch. Ich habe mich um ein Reisestipendium beworben, und es auch erhalten. Der Geschmack des Sieges ist süß, so bin ich halt froh!
Gestern haben wir (ein Kumpel und ich) eine kleine Radtour gemacht. Es hat abissl geregnet, und war auch etwas kühler, als in den letzten Tagen, aber wir ließen und net abschrecken. So haben wir uns gegen 9 30 auf den Weg nach Orfű gemacht. Dieses Dorf liegt in einem Tahl auf der anderen Seite des Berges. Ungefähr 40 km, hin und zurück. Wir haben eine gute Stunde bergaufwärts gefahren, und dies war anstrengend und schön. Der Radweg führt durch den Wald, wo der Geruch vom Bärlauch und Gesang von Kleinvögeln uns erwartet hat. War ein recht gutes Gefühl, dank dem Regen es war angenehm schwül, perfekt zu fahren. Wir haben unterwegs einen Schild gesehen, der uns von einem Lokalen Bauernmarket informiert hat. Nach einer kurzen Suche haben wir den Weg von Orfű nach Kovácsszénája (Heu vom Schmied, wenn ich den Namen des Dörfchen übersetzen wolle) gefunden. Der Rad weg wurde nur halbwegs angefertigt, und ja... es mar matschig, treckig, und ich hatte Spass am fahren (Ich glaub mein Kumpel auch). Ich meine, obwohl ich pitsch naß war und treckig wie ein Schwein, die Fahrt durch den Wald zwischen Orfű und Kovácsszénája war einfach genial. Wir sind ab und an gerutsch, und alles mögliche, aber nach ner halben Stunde sind wir treckig aber ohne Beinbruch gut angekommen. Es gab einen See, in dem wir die Räder etwas abwaschen konnten. (Sah schon lustig aus...) Dann ab zum Markt. Da haben wir eigentlich gedacht, dass es Bier vom Magyarhertelend geben wird. Es gab keines, dafür haben wir Brenneselbier getrunken, und dies war: interessant. Schmeckte nach einem Radler, also wenig Alchohol und sehr süß. Erfrischend war es jedenfalls. Ich habe einen der lokalen Bauern sprechen können, der göttliche Käsen macht. War der Wahnsinn: Käse mit Bärlauch, Kümmel, oder Salz oder ganz pur...war perfekt. Als er (Péter) erfuhr, dass wir geradelt sind, schnekte uns Käse. Hoffentlich kann ich noch vor der Tour aufsuchen! :) Die anderen Bauern haben verschiedene Produkte, wie Seife, Brot mit Bärlauch (das ist Saison zur Zeit), Levandel mit veschiedenen Formen, usw. mitgebraucht, also der Markt war klein, aber gemütlich.
Auf der Heimfahrt sind wir einen anderen Weg gefahren, und was ich am maisten gefürchtet habe...Panne. Kein Ding dachte ich: schließlich die Wolken sind weg, und die Sonne hat abissl Wärme. Ich hatte alles dabei, was ich gebraucht habe. Mein Kumpel hat um eine Pumpe geboten, also schien alles perfekt. Der erste Schlauch, den ich montiert habe, hatte auch eine Panne. (Toll dachte ich mir!) Der Zweite schien perfekt zu sein, so konnten wir nach einer 30-45 minütigen Pause wieder losfahren. Nach 2 Kmn habe ich festgestellt, dass mein Reifen wiederum platt ist. Da ich keinen anderen Schlauch hatte, entschied ich, auf dem Felgen nach Hause zu radeln. Ich muss EUCH sagen, dies ist möglich!!! Etwas ungewohnt, und nicht bequem, aber machbar. Also solltet ihr ne Panne haben, und weit und breit keine Hilfe kriegen, keine Sorge! :)
Also im Endeffekt der Tag war sehr schön, und habe die Fahrt unabhängig von der Panne genoßen, wie lange nicht! :) Echt empfelenswert. Bitte lasst ihr EUCH nicht vom Wetter abschrecken, lohnt sich nicht! :)
Ich wünsche euch ein schönes Osternfest, und viel Spass an der Bewegung! :)
Dávid
2012. április 3., kedd
Elmúlt hetek
Kedves Mindenki,
nos kissé el vagyok/voltam veszve, de hamarosan itt a nyár, de a tavasz már
egy crescendoval tört be a hétköznapokba, ami nálam, mivel egy parkra néz a
szobám, madárhnaggal és napsütéssel szokott járni, amire ébredni nagyon
kellemes.
Hál Isten van két tó a házunktól alig 3,5 kmre, ahova ki szoktam járni
futni. A körök nincsenek 5 kmsek és az időm sem túl nagy, de élvezem.
Az első lépés mindig a legnehezebb, ezt mondják. Jelentem igaz szerintem
is! Nem könnyű, pláne, ha az ember küzd némi téli tartalékkal, de itt a
Tavasz, ahogy írtam is, azok a kis tartalékok is majd eltűnnek! :) Ez a
terv, legalábbis.
Van sok örömhír! Egyrészt szerintem az maga fantasztikus, hogy mi minden
kitelik tőlünk, emberektől. De tényleg: adunk az éhezőknek, marathonit
futunk, elmegyünk önkéntesnek egy szeretetotthonba, és a sort lehetne
folytatni. Jó eséllyel lenne ez végtelen hosszú, így, most csak egy példát
mondok el, amit én vittem véghez. Teszem mindezt azért, mert úgy gondolom,
hogy ezt tudom hitelesen előadni, amit szerintem az egyik leglényegesebb az
ilyen történeteknél.
Történt, amint arra már utalást tettem, elkezdtem futni. Első nap:
körbefutottam a két tavat, semmi különös. Másnap szintúgy. Hétfőn kimaradt,
majd kedden már két kört futottam. Szerdán megismételtem a dolgot. Pénteken
már 10 kilométert futottam. Szombaton is ennyi volt terítéken. Hanem
vasárnap: 18,1 km. Egy huzamban...nem egészen két óra alatt! Utána
elégedett voltam, mert sikerült olyat véghez vinnem, amit előtte nem!
Büszke voltam és fáradt! Az izmaim égtek és különös módon lefelé nem tudtam
lépni, de felfelé majdnem szaladtam. A baj az, hogy az ágyamra le tudok
ülni és nem kell oda felmásznom, így nem kicsit, cserébe nagyon fájtam.
Nem baj, legyőztem magam. Persze meg lett ennek a böjtje. Nem kell félni. A
hétfőt kihagytam szünnapnak, kedden pedig olyan erősen bekezdtem, hogy
másfél kilométernél abba kellett hagynom. Nem baj, de az elmúlt hét így
telt sajnos, kissé agonizáltam. Nem volt lelki erőm kimenni és futni. Ma
tudtam rászánni magamat, aminek örültem. :) Szóval a Tavasz jó dolog és
bizony jó érzés a saját korlátainkon átlépni, de most megtanultam egy
kicsit, hogy egy lépésenként menjek előre! Ugrani lehet, de nem feltétlen
éri meg!
Másik örömhír: nyert egy pályázatom, amivel be tudom utazni Németországot.
Naná, hogy ez a nyári projekt során fog megvalósulni! Örültem a sikernek.
Nem az anyagi jutalomnak első sorban. Persze az is jól jön, de maga az,
hogy németül képes voltam olyan munkát leadni, amit németek bíráltak és
találtak támogatásra méltónak! :) Nagy volt az örömöm! Kár, hogy órán
tudtam meg, ezért csak mosolyogni tudtam anélkül, hogy ne sértsem meg az
óra rendjét. Az utána való futás ilyen örömben még nem telt!:) Nagyon
boldog voltam, hiszen 105 pályázóból 10et választottak ki és köztük voltam.
Nagy volt az öröm és most is az! Vettem pár könyvet, amiket olvasva
készülök a túrára. Nem csak testileg, de lelkileg is, hiszen ez is fontos.
Folyamatosan veszem fel a kapcsolatot a német és egyéb országok fair trade
képviselőivel, amikről részletesen be is tudok majd számolni. Röviden:
Poznanban megnyílt az első fair trade bolt! Le a kalappal! Úgy néz ki,
tudok is menni oda és pár napot náluk lenni. A német el Puente is pozitívan
reagált a megkeresésre, szóval Nordstemmenbe is megyek az is biztos! Ők
elég komplexen adják elő a történetet, ami szerintem helyénvaló. Élvezet
lesz látni őket.
Most mindenkinek jó éjt vagy a napszakhoz megfelelő jóságot kívánok! :)
Üdv a legközelebbi írásig,
Dae
nos kissé el vagyok/voltam veszve, de hamarosan itt a nyár, de a tavasz már
egy crescendoval tört be a hétköznapokba, ami nálam, mivel egy parkra néz a
szobám, madárhnaggal és napsütéssel szokott járni, amire ébredni nagyon
kellemes.
Hál Isten van két tó a házunktól alig 3,5 kmre, ahova ki szoktam járni
futni. A körök nincsenek 5 kmsek és az időm sem túl nagy, de élvezem.
Az első lépés mindig a legnehezebb, ezt mondják. Jelentem igaz szerintem
is! Nem könnyű, pláne, ha az ember küzd némi téli tartalékkal, de itt a
Tavasz, ahogy írtam is, azok a kis tartalékok is majd eltűnnek! :) Ez a
terv, legalábbis.
Van sok örömhír! Egyrészt szerintem az maga fantasztikus, hogy mi minden
kitelik tőlünk, emberektől. De tényleg: adunk az éhezőknek, marathonit
futunk, elmegyünk önkéntesnek egy szeretetotthonba, és a sort lehetne
folytatni. Jó eséllyel lenne ez végtelen hosszú, így, most csak egy példát
mondok el, amit én vittem véghez. Teszem mindezt azért, mert úgy gondolom,
hogy ezt tudom hitelesen előadni, amit szerintem az egyik leglényegesebb az
ilyen történeteknél.
Történt, amint arra már utalást tettem, elkezdtem futni. Első nap:
körbefutottam a két tavat, semmi különös. Másnap szintúgy. Hétfőn kimaradt,
majd kedden már két kört futottam. Szerdán megismételtem a dolgot. Pénteken
már 10 kilométert futottam. Szombaton is ennyi volt terítéken. Hanem
vasárnap: 18,1 km. Egy huzamban...nem egészen két óra alatt! Utána
elégedett voltam, mert sikerült olyat véghez vinnem, amit előtte nem!
Büszke voltam és fáradt! Az izmaim égtek és különös módon lefelé nem tudtam
lépni, de felfelé majdnem szaladtam. A baj az, hogy az ágyamra le tudok
ülni és nem kell oda felmásznom, így nem kicsit, cserébe nagyon fájtam.
Nem baj, legyőztem magam. Persze meg lett ennek a böjtje. Nem kell félni. A
hétfőt kihagytam szünnapnak, kedden pedig olyan erősen bekezdtem, hogy
másfél kilométernél abba kellett hagynom. Nem baj, de az elmúlt hét így
telt sajnos, kissé agonizáltam. Nem volt lelki erőm kimenni és futni. Ma
tudtam rászánni magamat, aminek örültem. :) Szóval a Tavasz jó dolog és
bizony jó érzés a saját korlátainkon átlépni, de most megtanultam egy
kicsit, hogy egy lépésenként menjek előre! Ugrani lehet, de nem feltétlen
éri meg!
Másik örömhír: nyert egy pályázatom, amivel be tudom utazni Németországot.
Naná, hogy ez a nyári projekt során fog megvalósulni! Örültem a sikernek.
Nem az anyagi jutalomnak első sorban. Persze az is jól jön, de maga az,
hogy németül képes voltam olyan munkát leadni, amit németek bíráltak és
találtak támogatásra méltónak! :) Nagy volt az örömöm! Kár, hogy órán
tudtam meg, ezért csak mosolyogni tudtam anélkül, hogy ne sértsem meg az
óra rendjét. Az utána való futás ilyen örömben még nem telt!:) Nagyon
boldog voltam, hiszen 105 pályázóból 10et választottak ki és köztük voltam.
Nagy volt az öröm és most is az! Vettem pár könyvet, amiket olvasva
készülök a túrára. Nem csak testileg, de lelkileg is, hiszen ez is fontos.
Folyamatosan veszem fel a kapcsolatot a német és egyéb országok fair trade
képviselőivel, amikről részletesen be is tudok majd számolni. Röviden:
Poznanban megnyílt az első fair trade bolt! Le a kalappal! Úgy néz ki,
tudok is menni oda és pár napot náluk lenni. A német el Puente is pozitívan
reagált a megkeresésre, szóval Nordstemmenbe is megyek az is biztos! Ők
elég komplexen adják elő a történetet, ami szerintem helyénvaló. Élvezet
lesz látni őket.
Most mindenkinek jó éjt vagy a napszakhoz megfelelő jóságot kívánok! :)
Üdv a legközelebbi írásig,
Dae
2012. március 10., szombat
:$
Jó reggelt mindenkinek és a világ többi részének!
Megint nagyon sok idő telt el azóta, hogy írtam volna. Ha nincs miről, akkor nem szeretek írni, mert felesleges dolgokat írni és csak gépelni az egyik olyan dolog, amit nem szeretek.
Azonban most. Megjött a TAVASZ. MIt megjött?! Szinte kitört! :) Ennek jótékony hatása volt a bringás szokásaimra: kirándulás, edzés. Engem a -20 és nem kellően takarított utak lekényszerítettek a bringáról, de, ahogy mondani szokták: Back in bussines. ;)
Itt a Tavasz és ennek egy biztos jele, hogy már sok a napos nap, vannak kis énekes madarak a fákon.
(nem akarom, hogy ez giccsesként hasson, de pont egy kis parkra látok a szobámból és bizony az elhaladó autóbuszok zaja ellenére, madáréneket hallani, ami a városban nagy kincs! ;) )
Múlt héten szombaton felmentem a városba, mivel tudjuk, hogy Magyarországon csak egy város van, az pedig BP (nem, ez nem a British Petrol :) ). Ha már Pesten és kicsit Budán is jártam elnéztem a Bringaexpora, ahol mint egy kisgyerek ugráltam örömömben. Mosolyogtam és csak örültem. A hajlatok, az ívek, az álomsúlyú bringák...Mindmindmind... ott nagyon boldog voltam. Volt lehetőségem egy görgőn versenyezni.
Nos 2,5 hónapos kihagyás (ezt csak néha törte meg egy-egy tekerés) meglátszott, ennek ellenére ÚJ rekord: 52,5 síkon! Mindezt szövetnadrágban, elegánsan. Like a boss! :D Utána nem kicsit voltam ki, persze én voltam a hülye: rögvest, mindenféle bemelegítés nélkül in medias res...Ennek megfelelően, otthaltammeganyeregben! De megérte. Jóleső érzés volt ;), persze miután agonizáltam és vizionáltam a halálomat, ami hála az égnek még nem jött el.
Utána utazás kiállítás, amin tudtam találkozni egy igazi, hamisítatlan dunajeci hajóssal. Nagyon kedves volt, és úgy néz ki, h nála meg tudok szállni, persze pénzért, de nem baj.
Rengeteg prospektust hoztam/tunk el, amivel kicsit jobban elő tudom készíteni az egyes országokban az utat! :)
A végére egy igazi meglepetést tartogatott a nap. Amikor beléptem láttam egy nagyon ismerős bringát. Ott árválkodott gazda nélkül...Elhatároztam, hogy oda még visszatérek. Éslássvilágcsodát. Pár óra multán valóban Tamás, aki eddig is rengeteget segített, ott volt saját valójában.
Beszélgettünk, végre személyesen! :). Nagyon örültem neki.
Másnap, azaz vasárnap pedig az tavasznak első edzése volt. Ki Orfűre, nem is edzés inkább átmozgatás, éppen elég is volt: napsütés, nyíló természet, madárszó.
A hegyen lefelé süvítő szép, szikrázó napsütés, egyfajta flow élmény. Nem voltam olyan gyors: kb. 45 km/h de ez ez a kanyargós úton nem volt rossz érzés. Nagyon kellemes: koncentráció, elmegy a bringa hátsó része, megfogom, rögvest jön a visszajelzés: jó voltam. Belefeledkeztem a tekerésbe és ez valami fantasztikus érzés.
Ez a projekt lényege is: olyan hétköznapi élményeken keresztül bemutatni a sikert és a fenntarthatóságot, ami örömet okoz. A bringa - úgy gondolom - valós alternatíva a városi fenntartható közlekedésre, sikerélményekben gazdag, feltéve, ha nem állsz fejre! ;) Nekem a nyeregben való szaladgálás a flow: koncentráció; mindig lehet kitolni a határokat, ami folyamatos fejlődési lehetőséget biztosít;rögvest kapod a visszajelzést az élettől. Izgalmas, mindezt gyönyörű helyeken teheted meg. Mindehhez nem kellett sokat kiadnom, edzettem is egy keveset és jól éreztem magam, boldogság töltött el.
Ilyen jól utoljára akkor éreztem magam a nyeregben, amikor Németországból jöttem Pécsre. Megpakoltan, 10-11 napi út után, a Mecseken átverekedve magam és a bringát ( :) ), lejtementben boldogságot éreztem, hogy sikerült véghez vinnem ezt! Most is hasonló érzéseim voltak, pedig nem 1000 km-t tekertem, csak kb 50-t.
Hogy a projektről is írjak: beadtam egy pályázatot, amivel pénzmagot tudok biztosítani a németországi tartózkodásra.
Tudom, azt írtam, hogy minden költséget én állok, ehhez tartom is magam. Úgy voltam vele, hogy az ilyen mindenki számára lehívható pénzre szabad pályázni :p. Hogy teljesen őszinte legyek: visszautasítottam már szponzorációt, pontosan a szavahihetőség miatt. (Nem lett volna nagy összeg: pár fair trade polo, amit az innsbruckiak ajánlottak fel.) Nagyon jól esett nekem a gesztusuk és igazán utáltam, hogy nemet kell mondanom, de úgy hiszem helyesen cselekedtem! :)
Mindenkinek kívánok nagyon kellemes hétvégét! Jó tekerést vagy más időtöltést.
ui.: Ma lesz egy projekt a Széchenyi téren Pécsen, 1 órától, Drukkoljatok, mert az (unokatesót idézve) nem kis faszaság lenne, ha beütne!
kellemes mindent még egyszer,
Dae
Megint nagyon sok idő telt el azóta, hogy írtam volna. Ha nincs miről, akkor nem szeretek írni, mert felesleges dolgokat írni és csak gépelni az egyik olyan dolog, amit nem szeretek.
Azonban most. Megjött a TAVASZ. MIt megjött?! Szinte kitört! :) Ennek jótékony hatása volt a bringás szokásaimra: kirándulás, edzés. Engem a -20 és nem kellően takarított utak lekényszerítettek a bringáról, de, ahogy mondani szokták: Back in bussines. ;)
Itt a Tavasz és ennek egy biztos jele, hogy már sok a napos nap, vannak kis énekes madarak a fákon.
(nem akarom, hogy ez giccsesként hasson, de pont egy kis parkra látok a szobámból és bizony az elhaladó autóbuszok zaja ellenére, madáréneket hallani, ami a városban nagy kincs! ;) )
Múlt héten szombaton felmentem a városba, mivel tudjuk, hogy Magyarországon csak egy város van, az pedig BP (nem, ez nem a British Petrol :) ). Ha már Pesten és kicsit Budán is jártam elnéztem a Bringaexpora, ahol mint egy kisgyerek ugráltam örömömben. Mosolyogtam és csak örültem. A hajlatok, az ívek, az álomsúlyú bringák...Mindmindmind... ott nagyon boldog voltam. Volt lehetőségem egy görgőn versenyezni.
Nos 2,5 hónapos kihagyás (ezt csak néha törte meg egy-egy tekerés) meglátszott, ennek ellenére ÚJ rekord: 52,5 síkon! Mindezt szövetnadrágban, elegánsan. Like a boss! :D Utána nem kicsit voltam ki, persze én voltam a hülye: rögvest, mindenféle bemelegítés nélkül in medias res...Ennek megfelelően, otthaltammeganyeregben! De megérte. Jóleső érzés volt ;), persze miután agonizáltam és vizionáltam a halálomat, ami hála az égnek még nem jött el.
Utána utazás kiállítás, amin tudtam találkozni egy igazi, hamisítatlan dunajeci hajóssal. Nagyon kedves volt, és úgy néz ki, h nála meg tudok szállni, persze pénzért, de nem baj.
Rengeteg prospektust hoztam/tunk el, amivel kicsit jobban elő tudom készíteni az egyes országokban az utat! :)
A végére egy igazi meglepetést tartogatott a nap. Amikor beléptem láttam egy nagyon ismerős bringát. Ott árválkodott gazda nélkül...Elhatároztam, hogy oda még visszatérek. Éslássvilágcsodát. Pár óra multán valóban Tamás, aki eddig is rengeteget segített, ott volt saját valójában.
Beszélgettünk, végre személyesen! :). Nagyon örültem neki.
Másnap, azaz vasárnap pedig az tavasznak első edzése volt. Ki Orfűre, nem is edzés inkább átmozgatás, éppen elég is volt: napsütés, nyíló természet, madárszó.
A hegyen lefelé süvítő szép, szikrázó napsütés, egyfajta flow élmény. Nem voltam olyan gyors: kb. 45 km/h de ez ez a kanyargós úton nem volt rossz érzés. Nagyon kellemes: koncentráció, elmegy a bringa hátsó része, megfogom, rögvest jön a visszajelzés: jó voltam. Belefeledkeztem a tekerésbe és ez valami fantasztikus érzés.
Ez a projekt lényege is: olyan hétköznapi élményeken keresztül bemutatni a sikert és a fenntarthatóságot, ami örömet okoz. A bringa - úgy gondolom - valós alternatíva a városi fenntartható közlekedésre, sikerélményekben gazdag, feltéve, ha nem állsz fejre! ;) Nekem a nyeregben való szaladgálás a flow: koncentráció; mindig lehet kitolni a határokat, ami folyamatos fejlődési lehetőséget biztosít;rögvest kapod a visszajelzést az élettől. Izgalmas, mindezt gyönyörű helyeken teheted meg. Mindehhez nem kellett sokat kiadnom, edzettem is egy keveset és jól éreztem magam, boldogság töltött el.
Ilyen jól utoljára akkor éreztem magam a nyeregben, amikor Németországból jöttem Pécsre. Megpakoltan, 10-11 napi út után, a Mecseken átverekedve magam és a bringát ( :) ), lejtementben boldogságot éreztem, hogy sikerült véghez vinnem ezt! Most is hasonló érzéseim voltak, pedig nem 1000 km-t tekertem, csak kb 50-t.
Hogy a projektről is írjak: beadtam egy pályázatot, amivel pénzmagot tudok biztosítani a németországi tartózkodásra.
Tudom, azt írtam, hogy minden költséget én állok, ehhez tartom is magam. Úgy voltam vele, hogy az ilyen mindenki számára lehívható pénzre szabad pályázni :p. Hogy teljesen őszinte legyek: visszautasítottam már szponzorációt, pontosan a szavahihetőség miatt. (Nem lett volna nagy összeg: pár fair trade polo, amit az innsbruckiak ajánlottak fel.) Nagyon jól esett nekem a gesztusuk és igazán utáltam, hogy nemet kell mondanom, de úgy hiszem helyesen cselekedtem! :)
Mindenkinek kívánok nagyon kellemes hétvégét! Jó tekerést vagy más időtöltést.
ui.: Ma lesz egy projekt a Széchenyi téren Pécsen, 1 órától, Drukkoljatok, mert az (unokatesót idézve) nem kis faszaság lenne, ha beütne!
kellemes mindent még egyszer,
Dae
2012. február 4., szombat
Bandi
Hallo Miteinander,
also nach einer Weile schreibe ich wieder. Es hat sich einiges getan, also keine Sorge wir rollen natürlich weiter.
Und wie wir das tun?! Wir haben ein brandneues Mitglied zu grüßen. Er heißt Bandi und er ist ein sehr starkes KTM-Alurad. :) Wir haben uns am Mittwoch getroffen, habe ich mal ihn etwas gefahren. Er läuft wie geschmiert, also passt alles.
Bandi hat die bewunderte Eigenschafft: er ist verkehrs und tourtauglich. Er hat wort wörtlich alles, was ich brauchte: Gepäckträger, Dynamo, Lampen, Schutzbleche, Radcomputer, also alles :). Er hat auch ein gutes Schaltungswerk und Bremsensystem. Also es darf kein Fehler mehr in die Quere kommen! :)
Er hatte schon mal einen anderen Partner, also gebraucht ist er schon, aber bitte! Ich habe ihn für 330 € "gekauft". (In dem Fall mag ich das Wort nicht, dafür sind die Anführungszeichen).
Leider aufgrund des Unwetters (in Pécs gibt es Schnee und Kälte ohne Ende..., nun ja -10 bzw. -15 °C sind ungewöhnlich bei uns) haben wir uns nicht so richtig kennengelernt, aber dies kommt noch.
Ich werde nächste Woche über Projekt berichten, bis dann haut rein! :)
MfG aus Pécs,
Dávid
also nach einer Weile schreibe ich wieder. Es hat sich einiges getan, also keine Sorge wir rollen natürlich weiter.
Und wie wir das tun?! Wir haben ein brandneues Mitglied zu grüßen. Er heißt Bandi und er ist ein sehr starkes KTM-Alurad. :) Wir haben uns am Mittwoch getroffen, habe ich mal ihn etwas gefahren. Er läuft wie geschmiert, also passt alles.
Bandi hat die bewunderte Eigenschafft: er ist verkehrs und tourtauglich. Er hat wort wörtlich alles, was ich brauchte: Gepäckträger, Dynamo, Lampen, Schutzbleche, Radcomputer, also alles :). Er hat auch ein gutes Schaltungswerk und Bremsensystem. Also es darf kein Fehler mehr in die Quere kommen! :)
Er hatte schon mal einen anderen Partner, also gebraucht ist er schon, aber bitte! Ich habe ihn für 330 € "gekauft". (In dem Fall mag ich das Wort nicht, dafür sind die Anführungszeichen).
Leider aufgrund des Unwetters (in Pécs gibt es Schnee und Kälte ohne Ende..., nun ja -10 bzw. -15 °C sind ungewöhnlich bei uns) haben wir uns nicht so richtig kennengelernt, aber dies kommt noch.
Ich werde nächste Woche über Projekt berichten, bis dann haut rein! :)
MfG aus Pécs,
Dávid
Bandi
Hello ALL, :)
so there was a while, since I wrote the last words in English. So I'm deeply sorry.I did not forget the project (how could I?) I had my duty to do (Graz, family matters, so on). This week I have good news for YOU:
I meet a new parner. For the project he is very important. Not a VIP, cuz he is an object, but has a name, so it's a bit compecated. Please meet him: called Bandi (from Andy, in Hungarian called: András...Andi...Bandi) ;).
It/he is a KTM-bike, and has all the staff I need, I can aplicate the bags, has a dynamo, lamps, also a computer, so I can see, how much, how fast etc. I've ridden, so I very glad to know Bandi. I could "buy" him for 330 €s, so it's not that much. Okay Bandi had also another owner, before he became my partner, so hes a bit used, but works excellent, so I dont care about the other one. :)
So YOU can see Bandi in Facebook, so please! :)
I will write next week, and will also give a discription of Bandi, have a little patience,
Best wishes for the next week,
David
so there was a while, since I wrote the last words in English. So I'm deeply sorry.I did not forget the project (how could I?) I had my duty to do (Graz, family matters, so on). This week I have good news for YOU:
I meet a new parner. For the project he is very important. Not a VIP, cuz he is an object, but has a name, so it's a bit compecated. Please meet him: called Bandi (from Andy, in Hungarian called: András...Andi...Bandi) ;).
It/he is a KTM-bike, and has all the staff I need, I can aplicate the bags, has a dynamo, lamps, also a computer, so I can see, how much, how fast etc. I've ridden, so I very glad to know Bandi. I could "buy" him for 330 €s, so it's not that much. Okay Bandi had also another owner, before he became my partner, so hes a bit used, but works excellent, so I dont care about the other one. :)
So YOU can see Bandi in Facebook, so please! :)
I will write next week, and will also give a discription of Bandi, have a little patience,
Best wishes for the next week,
David
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)